Kánonjog 9. (2007)
KÖZLEMÉNYEK - Soós István: A házassági különválás a kötelék fennmaradása mellett a spanyol polgári jogban
90 Közlemények szülőt a szülői hatalmának gyakorlásától vagy csak egy bírói döntés, vagy törvényi rendelkezés tudja érvényesen megfosztani.37 Úgy tűnik tehát, hogy egy dolog megadnia az egyik házastársnak az előzetes hozzájárulását és beleegyezését abba, hogy csak a másik szülő gyakorolja a szülői hatalmat a közös gyermekeik felett, de az már egy másik kérdés, hogy ezt hozzájárulást és beleegyezést mennyire lehet érvényesnek tekinteni, illetve mennyire lehet ezt figyelembe venni pl. valamilyen szükséghelyzetben vagy pedig rendkívüli körülmények között. A szülői hatalom gyakorlásának megítélése és így az erről szóló nyilatkozatoknak vagy megállapodásoknak az értékelése is alá van vetve a bírói hatalomnak, amely figyelembe veheti a már kialakult status quo-t (fennálló állapot-oX), amely különböző megállapodásokból is fakadhat, s ezek alátámaszthatják, illetve igazolhatják a döntését. Másrészt a CC általános jelleggel elismeri, hogy azok a szülők, aki különvál- tan élnek, képesek megegyezni arról, hogy melyikükkel éljenek együtt a gyermekei (mindegyik vagy valamelyik), ami magával hozhatja azt, hogy az gyakorolja a szülői hatalmat, aki együtt él a gyermekkel, illetve gyermekekkel. Mindazonáltal ezen a helyzeten a házastársak megállapodása képes módosítani, ha a bíró ezt figyelembe veszi és a hozzá beadott kérelemben ez a kérés kellően alátámasztott és megindokolt, akkor dönthet úgy is, hogy elrendeli azt, hogy a szülői hatalmat a ténylegesen különélő házastársak közösen gyakorolják, úgy hogy az apa és az anya között elosztásra kerülnek az ebből fakadó feladatok (vö.: a CC fentebb már hivatkozott 156. és a 159. Cikkellyei38). 5. A házasság gazdasági rendszere Ha a megállapodás átalakítja ezt a rendszert, akkor ez érvényes és hatályos, mindig figyelembe véve azt a formát, amelyet a CC 1327. cikkelye39 előír. A 37 Art. 156. (CC) La patria potcstad se ejercerá conjuntamcntc por ambos progenitores o por unó solo con cl consentimiento exprcso o tácito del otro. Serán válidos los actos que realicc uno de ellos conforme al uso social y a las circunstancias o en situaciones de urgente neccsidad. En caso de desacuerdo, cualquiera de los dos podrân acudir al Juez, quicn, después de oir a ambos y al hijo si tuviera suficicnte juicio y, en todo caso, si tuera mayor de doce anos, atribuirà sin ulterior recurso la facultad de decidir al padre o a la madré. Si los dcsacucrdos fucran reiterados o concurriera cualquier otra causa que entorpezea gravemente cl ejercicio de la patria potcstad, podrà atribuirla total o parcialmentc a uno de los padres o distribuir entre ellos sus fiinciones. Esta medida tendra vigencia durante el plazo que se fije, que no podrà nunca excéder de dos anos. En los supuestos de los párrafos anteriores, respecto de terceros de buena fe, se presumirà que cada uno de los progenitores actúa en el ejercicio ordinario de la patria potestad con el consentimiento del otro. En defecto o por ausencia, incapacidad o imposibilidad de uno de los padres, la patria potestad scrà ejercida exelusivamente por cl otro. Si los padres viven separados, la patria potestad se ejercerá por aquel con quien el hijo conviva. Sin embargo, cl Juez, a solicitud fundada del otro progenitor, podrá, en interés del hijo, atribuir al solicitante la patria potestad para que la ejerza conjuntamcnte con el otro progenitor o distribuir entre cl padre y la madré las funciones inhérentes a su ejercicio. 38 Art. 159. (CC) Si los padres viven separados y no dccidiercn de común acucrdo, el juez decidirà, siempre en beneficio de los hijos, al cuidado de qué progenitor quedarán los hijos menorcs de edad. El juez oirá, antes de tomar esta medida, a los hijos que tuvieran suficiente juicio y, en todo caso, a los que fucran mayores de doce anos. 39 Art. 1327. (CC) Para su validez, las capitulaciones habrán de constar en cscritura publica.
