Kánonjog 9. (2007)
TANULMÁNYOK - Szuromi Szabolcs Anzelm: Pillanatfelvétel Ivo műveinek szövegfejlődési folyamatából
Pillanatfelvétel Ivo műveinek szövegfejlődési folyamatából 61 járható. Emlékeztetni szeretnénk arra is, hogy az ivói inscriptio rendszer kialakulása a szöveg késői stádiumára jellemző, mint későbbi kiegészítés,49 annak ellenére, hogy ismerünk példát kortárs, és véglegesült inscriptio rendszerre is.50 Következésképpen, azok a jellegzetességek, amelyek megtalálhatóak a BAV Reg. lat. 973-ban mindössze az ivói eredetet erősítik meg, de semmivel sem többet, hiszen a szisztematikus rész alapvetően csak Ivó munkájának közös anyagát idézi. Önálló kérdést vet fel a Tripartita első egysége, különösen az Ashbumham 53-as kézirattal való összehasonlítás tükrében. Ez az egység leginkább egy hagyományos folyamatos kronologikus kánonlistára emlékeztet, nagyon egyszerű rendszerrel ötvözve (pápák, zsinatok, egyházatyák), amely a szerzők alapján három (és nem kettő) típusba rendezi az anyagot. A bevezető pápa-lista eléggé általánosnak nevezhető Ivó munkáinak szövegtanúiban,51 de akár Anzelm gyűjteményének kézirataiban is.52 Konklúzió Amint ennek a tanulmánynak a címében is jeleztük, és amint azt a fentiek alapján látjuk, az Angers, Bibliothèque Municipial, Ms. 369 valóban egy „pillanatfelvétel” abból a szövegfejlődési folyamatból, amely Ivó alapvető, az egyházi fegyelem összefoglalására törekvő elképzeléséből indul ki, és müvének három változatába torkoll (vö. Panormia, Decretum, Tripartita). Ez a strukturalizációs folyamat a XI. század végétől a XII. század első feléig, nagyon intenzív ütemben zajlik, az egyház különböző intézményes tevékenységeinek és használati helyeinek munkáján keresztül. Ennek köszönhetően, a használók eltérő céljai és szándékai alapján, nagyon hamar kikristályosodik az egyes gyűjtemények kánoni anyaga, illetve szerkezete. A tartalom néha megrövidül, máskor kibővül; valamint lépésről - lépésre, a használati hely sajátosságainak függvényében, beillesztésre kerül a kifejlődő inscriptio vagy rubrika rendszer is. Bizonyos, hogy a korábbi kéziratok is további kiegészítéseket szenvednek a használati helyükön, különösen azokon a részeiken melyekre birtokosuknak a leggyakrabban volt szüksége. Ez a használati hely az Angers Ms 369 vonatkozásában egyértelműen a pasztorális munka valamely plébánián, amelyet világosan jeleznek az elzsíroso- dott és kéznyomokat megőrző oldalak. De amit alátámaszt az a rövid teológiai jellegű kiegészítés is, amely már a bekötés után került a kódexbe. Amikor a kódex újra lett kötve, tartalmilag hiányossá vált; egyúttal a kézirat sokszor mindkét ivói szöveghagyomány (Panormia, Decretum) jelenlétét mutatja. Nyilvánvaló, hogy a teljes tartalom annak a rövidebb és strukturáltabb formának akifejlődése irányába mutat, amely a Panormia megkülönböztető jegye. Ezt a kialakulási és fejlődési folyamatot sajátos fénybe helyezi a BAV Reg. lat. 973-mal, mint a Tripartita szövegtanújával végzett összehasonlítás. Ennek a részletesen kifejtett elemzésnek a 49 LANDAU, Die Rubriken und Inskriptionen von Ivos Panormie, 31-49. 50 Vö. SZUROMI, A 12th century pastoral pocket book. 51 Vö. BAV Vat. lat. 1358, foil. 3va-4rb: Nomina et successiones apostolicorum urbis romáé pontificum (...). 52 BAV Ottob. lat. 224, foil. 718r-724r. Venezia, Bibliotcca S. Marco Cl. IV. 55, foil. [lva-2ra].
