Kánonjog 9. (2007)
TANULMÁNYOK - Erdő Péter: A primáciák a nyugati egyházban. Egy elméleti fejlődés emlékei a középkori kánonjogtudományban
A PRIMÁCIÁK A NYUGATI EGYHÁZBAN 25 Pisai Huguccio ezt a gondolatot klasszikus tökéletességgel fejti ki. A hangsúlyt éppenséggel a részleges jogforrásokra helyezi, vagyis a jogszokásra és a kiváltságra.96 A jogszokásnak ősinek (prisca), tisztességesnek és az egyetemes joggal nem ellenkezőnek kell lennie, de a következő évszázadban Sinibaldus Fieschus (IV. Ince) hozzáfűzi ehhez, hogy egy ilyen szokáshoz az is szükséges, hogy jóváhagyott és kellő korú (approbata et praescripta)97 legyen. A kiváltságnak pápai kiváltságnak kell lennie, olyan kiváltság ez, amely terhet jelent az alárendeltek számára, dologi kiváltság (vagyis a székhez tartozik) és ezért örökre szól. Ez a Huguccio által kidolgozott kép azután bekerül a Glossa Ordinaria végső formájába98 és a későbbi irodalomba is. Ennek lesz a következménye, hogy a szerzők megpróbálják összeállítani a kánonokon alapuló jogok listáját, vagyis azokat a jogokat, amelyek az általános törvény alapján tipikusak a prímási tisztség számára. Ezek a listák, egyébként hasznosak voltak azokban a perekben is, amelyeket az egyes prímások jogairól folytattak. Roffredus Beneventanus mégis felhívja majd a figyelmet arra, hogy a keresetlevélben minden egyes jogot pontosan meg kell jelölni, amely nem a kánonokból fakad és utal arra a szokásra is, hogy minden más jogot is meg kell jelölni ilyenkor.99 Ez úgy tűnik, arra utal, hogy a kánonok szerint a prímásokat megillető általános jogok jegyzéke nem volt világos és békésen elfogadott a XIII. században Roffredus Beneventanus korában. 5. A hivatal elvesztése Magának a hivatalnak megszűnéséről szólva már utaltunk annak lehetőségére, hogy egy primácia megszűnjön, a hatalommal való visszaélés miatt a prímás részéről. Valójában ez a hivatal elvesztésének módja, vagy a kiváltság elvesztésének módja lenne. Ebben a korszakban inkább a primácia elvesztéséről beszélnek bizonyos meg nem engedett tevékenységek miatt (például püspökszentelés a pallium elnyerése előtt) vagy mivel a prímás nem akarja megszerezni a palliumot. A prímási hivatalról való lemondást nem tárgyalják külön, hanem általában az összes püspökök vonatkozásában hangsúlyozza Laurentius Hispanus, hogy a lemondást ahhoz, hogy hatályba lépjen, a pápának engedélyeznie kell.100 96 Vö. ERDŐ, L 'ufficio del primate nella canonistica, 82-84. 97 Commentaria ad X 1. 31. 9 = ed. Venetiis 1570, 183. 98 Bernardus PARMENSIS DE Bottone, Glossa Ordinaria, ad X 1. 31. 9 V. privilegia, in Decretales Gregorii Noni, Venetiis 1572, 247. 99 Libelli de iure canonico pars II tit. 2: Multi tamen in libello specificant omnia iura... si volunt bene possunt sed non curo... Haec sint vera si patet primas iura primatiae quae sibi canones concedunt, scilicet quod non debeat specificare, cum sint a iurc specificata; sed si petat iura equae» prisca consuetudo sibi contulit, tunc quae enim illa specificet in libello (ed. Lugduni 1561, 535); ezt a szakaszt ugyancsak idézi GUILIELMUS DURANTIS, Speculum iuris IV. De officio ordinarii etc. = cd. Venetiis 1566, III 361. 100 Glossa Palatina ad C. 6 q. 3 c. 3 v. Denique: Hinc habentur duo casus quibus potest aliquis abrenuntiare episcopatui, scilicet pro conscientia occultis criminis et pro infirmitate, sed nec in his licitum est ei hoc facere nisi de speciali licentia pape (Bibliotcca Apostolica Vaticana, Pál. lat. 658 fol. 40rb).
