Kánonjog 9. (2007)
TANULMÁNYOK - Erdő Péter: A primáciák a nyugati egyházban. Egy elméleti fejlődés emlékei a középkori kánonjogtudományban
24 Erdő péter pedig ezeket a feltételeket tartja szem előtt, amikor azt állítja, hogy a pallium szükséges minden érsek főpapi (pontificalis) hivatalának teljességéhez, illetve a hivatal teljességének elnyeréséhez.94 4. A prímások jogai A kánonjogtudomány ezen korszakának műveiben sok utalás van a prímási hivatallal járó egyes jogokra. Ezeknek a jogoknak a felsorolásait vagy listáit azonban csak a következő korszakban találjuk meg.95 Az előző fejezetekben felsorolt elemek megismétlése helyett legyen elég megjegyeznünk, hogy a kor vitáinak legfőbb témái a következők voltak: a prímás joga dönteni a nagyobb ügyekben (causae maiores), vagyis a hit kérdéseiben, a püspökök és érsekek elleni perekben (letétel, felfüggesztés és az a lehetőség, hogy a prímás felmentő ítéletet hozzon ilyen ügyekben) ezek voltak a legvitatottabb kérdések, továbbá az a jog, hogy a prímás közvetlenül beavatkozhat-e az alárendelt püspökök egyházmegyéinek vagy alárendeltjeinek ügyeiben. A prímásoknak a metropoliták részéről járó engedelmességet kevesebb figyelemmel tanulmányozzák. A legfontosabb fejlemény a prímási jogok elméletének alakulásában, megítélésünk szerint az, hogy ezeket a jogokat fokozatosan forrásuk szerint kezdik átcsoportosítani. A C.9 q.3 c.8 alapján egyre inkább megkülönböztetik azokat az alanyi jogokat, amelyek a prímásokat a kánonok szerint illetik meg (vagyis az egyetemes törvény alapján) és azokat, amelyek valamilyen jogszokásból vagy a pápa által adott sajátos kiváltságból erednek. 94 Szerinte a pallium az „in quo pontificalis officii plenitudo cum archiepiscopalis nominis appellatione confertur” (PO 1112; 3 Comp. 1. 7. 1; X 1. 8. 3) - vő. GAUDEMET, Le Gouvernement, 31. 95 Az első ilyen listához lásd S. RaIMUNDUS DE PENAFORTE, Summa de Poenitentia III 27, 2 = Ochoa, X. - Diez, A. (Roma 1976) 680 kk. A szerző azonban csak azokat az eseteket sorolja fel, amikor a prímásnak joga van rendelkezni az alárendelt metropoliták szuffragáneusai és azok egyházmegyei ügyeiben. A prímási hivatalhoz tartozó tipikus jogok valódi listáját lásd: JOHANNES HISPANUS DE PETESELLA, Summa super titulis Decretalium lib. 1 tit. 31. De officio iudicis ordinarii § 3, főként pedig: ROFFREDUS BENEVENTANUS, Libelli de hire canonico pars II tit. 2. Quae iura habent primates in suffraganeos suos = ed. Lugduni 1561, 535. (Vö. ERDÖ, P., Cause su diritti die primati nella pratica di Roffredo da Benevento, in Zeitschrift der Savigny-Stiftung für Rechtsgeschichte. Kanonistische Abteilung 72 [1986] 362-367). Ez utóbbi szerző két kis listát állít össze: az elsőben felsorolja az összes prímások közös jogait, a másodikban viszont - rögtön azután - azokat az eseteket sorolja, amikor a prímás élhet hatalmával alárendeltjeinek klerikusai fölött is; itt a szerző nem veszi figyelembe, hogy létezik még egy köztes hierarchikus fokozat, nevezetesen az érsekeké. Ugyanez a látásmód nyilvánul meg a XIII. század más listáiban is, amelyekben a szerzők nem tesznek különbséget az érsek törvényes közbelépése között egy szuffragáneus egyházmegyében és a prímás közbelépése között. Lásd pl. HOSTIENSIS, Summa Aurea 1. 31. De officio ordinarii (ed. Venetiis 1581, fol.59ra): Commentaria in quinque libros Decretalium ad X I. 31. 9 (cd. Venetiis 1581, I fol. 26vb); GOFFREDUS DE TRANO, Summa in titulos Decretalium 1. De officio ordinarii § 6 (cd. Venetiis 1586, fol. 49r-v). Pontosabb különbséget tesz majd GUGLIELMUS DURANTIS {Speculum iuris I. De dispensationibus § 8, 3 = ed. Venetiis 1566, I. 128), aki szerint a prímás és a neki alárendelt metropoliták szuffragáneus püspökei közötti jogi kapcsolat hasonló ahhoz, ami a metropolita és a szuffragáneusainak alárendeltjei között áll fent. Ebben a keretben helyezi el a törvényes prímási közbelépések eseteinek listáját. Nem feledkezhetünk meg azonban arról, hogy ez az állítás már korábban is felbukkan, vö. HUGUCCIO PISANUS, Summa ad D. 99 c. 1 v.comitibus - lásd fent n. 32.
