Kánonjog 9. (2007)
KÖNYVSZEMLE
Könyvszemle 147 van szó.” Természetesen a személyi előfeltételek ismeretén túl elengedhetetlen a fegyelmi előfeltételek felsorolása és megfelelő magyarázata. Az egyházi bíráskodás fegyelmét szabályozó jog lényegi meghatározását maga az egyetemes jog tartalmazza, mely a CIC VII. könyvében, a Keleti Kódex XXIV-XXVI. címében, és a Dignitas connubii kezdetű instrukció (2005. II. 8.) 65-91. bekezdésében található meg. Nyilvánvaló, hogy az egyetemes eljárásjogi normák mellett az egyes püspöki konferenciáknak továbbra is lehetősége van bizonyos részletszabályok kiadására, azaz partikuláris jogalkotásra, azonban az egyetemes jog közös rendelkezéseit - éppen a jogbiztonság és a lelkek üdvösségének legfőbb törvénye miatt - mindenkinek követnie kell. Jelentős újdonsága a kötetnek a házasság felbontására irányuló eljárásnak (246-267), valamint az új házasság kötése elleni tilalom törlése érdekében lefolytatott eljárás (273-275) és a felszentelés semmisségének kinyilvánításáért folyó perek áttekintő ismertetése (271-272). De itt kell megemlékeznünk a büntetőeljárás szabályainak elemzéséről is (276-301). A teljességre való törekvést jelzi, hogy a kötet végén a pápaválasztást szabályozó jog (320-325) és a boldoggá - illetve szentté avatási eljárás bemutatása is helyet kapott (325-333). A kézikönyv szerkezete áttekinthető, arányos és kiegyensúlyozott, mely jól mutatja, hogy a Szerző oktatói gyakorlatában kiforrott anyag került lejegyzésre és rendszerezésre. Az eljárásjog dinamikus részének a magyarázata pedig, a bírósági jogalkalmazásban való jártasságról tanúskodik. Az utolsó fejezetet követő gazdag szakirodalmi tájékoztató naprakészen mutatja be a téma nemzetközi irodalmát, lehetőséget adva az egyes részletkérdésekben való további tájékozódásra (334-384). A kötet használatát tovább segítheti a szak- irodalom fejezetekhez kapcsolódó rendszerezése. Már az Újszövetség is több helyen utal arra, hogy a keresztények egymás közötti vitáikra ne a világi bíróság előtt keressenek megoldást, hanem saját maguk bírálják el azokat. Ez a bírói hatalom az egyházkormányzati hatalom része, melyet a megyéspüspökök általában a bírósági helynök (régi nevén officiális) útján gyakorolnak. Az új Egyházi Törvénykönyv a bíróságokon megkívánt jogi ismeretek kapcsán már nem elégszik meg a „peritus” (jártas) személyek hagyományos alkalmazásával, hanem megfelelő egyházilag elismert kánonjogi akadémiai fokozathoz köti az egyes bírósági hivatalok betöltését. Ez a kívánalom még inkább aláhúzza az egyházi bíróságokon tevékenykedők komoly felelősségét, valamint a bíróságok egységes joggyakorlatának szükségességét, nem feledkezve meg az egyedi eset sajátosságairól és a kánonjogi méltányosságról. Ennek a feladatnak a teljesítésében jelentős segítséget jelent Hársfai Katalin most megjelent kézikönyve. Ferenczy Rita
