Kánonjog 9. (2007)
JOGGYAKORLAT - Hársfai Katalin: Az alkoholizáló életmód hatásának figyelembe vétele a házassági beleegyezés vizsgálatánál
130 Joggyakorlat V. AZ ALKOHOLIZMUS OKAI Amikor a bírósági pert megelőzően — tanácsadás keretében — felkeres bennünket egy alkoholista férjnek vagy feleségnek a házastársa, és elkezdünk arról beszélni, hogy mikor kezdődött a házastárs italozása, gyakran kutatjuk az okokat, amelyek előidézhették a mértéktelen alkoholfogyasztást. Erre persze csak akkor van lehetőség, ha a nem alkoholizáló házastárs nem kodependens, illetve már eljutott a család az összeomláshoz, tehát nem takargatják, leplezik a másik fél italozó életmódját. Általánosságban leszögezik az alkohollal foglalkozó kutatók, hogy nincs egységes magyarázat az alkoholizálásra. Van, aki gyermekkorában látja a családi ivási szokásait, és másodlagos mintaként őrzi, van akit a zilált családi környezet, a megnövekedett szabadidő, a munkanélküliség, az élet értelmének a hiánya, vagy biológiai alapú hajlama visz az italozásra. Sokan nem képesek életüket kézben tartani, tele vannak negatív érzésekkel, a feszültségeket nem tudják feldolgozni, elvárnák, hogy azonnal teljesüljenek a kívánságaik. Vannak, akik csekély önértékeléssel rendelkeznek, ezért rossz a konfliktuskezelő képességük, ami tovább csökkenti az önbizalmukat. Menekülni próbálnak ebből az ördögi körből és a pohárhoz nyúlnak. A pszichológusok szerint van olyan személyiség típus, aki kifejezetten hajlamos az ivásra. Ez az önmagát kényeztető, szexuális problémákkal, feszültségekkel küszködő vagy éppen önmagát büntetni akaró ember. A pszichoanalítikusok az italozás okát a személyiségfejlődés torzulásában látják, a szülő gyermek kapcsolat alakulásában, ha ugyanis a férfi nem tud függetlenedni az anyjától, az erre meghatározott kor elérése után is anyai kényeztetésre vágyik, könnyen lesz alkoholistává. Az ilyen személy lerészegedésének hátterében az a vágy van, hogy a felnőtt férfivel is bánjanak úgy, mint a magatehetetlen gyermekkel. Ezt a teóriát igazolja az a tény, ami igen gyakori az alkoholisták közt, hogy az átlagnál gyakrabban élnek együtt náluk jóval idősebb házastárssal. Az alkoholfogyasztó felnőtt előveszi kisgyermekkori, sőt csecsemőkori énjét. Passzív - nárcisztikus kielégülési szükségletei vannak, mint az anyai funkcióval való ellátottság, védettség érzése, fokozott önérzet, önbizalom, örömteli együttlét a saját testtel. Egy másik, a pszichoanalítikusok által gyakran hivatkozott elmélet szerint az alkoholizmus lassú öngyilkosság, melynek gyökere a halálvágy. Önpusztító tendenciák mutatkoznak meg az állandóan tapasztalható önlealacsonyításban és önbüntetésben. A bűntudat által indukált bűnhődési szükséglet elégül ki a munkahelyi lecsúszásban, a család felbomlásában, a demenciás leépülésben, ezért az alkoholizálást „időben elnyújtott öngyilkosságnak” is szokás nevezni. VI. AZ ALKOHOLIZÁLÓ ÉLETMÓD HATÁSA A BELEEGYEZÉS KÉPESSÉGÉRE Ahhoz, hogy tisztázzuk van-e esélye egy érvénytelenség megállapítása iránti pernek, szükséges feltárni az alkoholizáló életmód kezdetét. Ha a nem alkoholizáló házastárs szerint már a házasság megkötésének idejében bizonyítható az alkohol túlzott fogyasztása, akkor felmerülhet az érvénytelenség megállapítása iránti per megindításának lehetősége. Ebben az esetben is gyakran előfordul, hogy az
