Kánonjog 9. (2007)

KÖZLEMÉNYEK - Újházi Lóránd: A klerikusok pszichés alkalmassága és erre vonatkozóan az egyházi hatóság joga és kötelessége

Közlemények 119 2. Klerikusi jogok pszichés betegség esetén Amíg a szeminaristák esetében senki sem léphet fel azzal az igénnyel, hogy a szent rendet, illetve bármi mást - a minden krisztushívőt megillető általános jogo­kon kívül - követeljen (mint ellátás, gondozás, stb.), addig a klerikusoknak, az Egyházban elfoglalt jogállásuk és a részegyházhoz fűződő viszonyuk miatt, más jogokkal rendelkeznek. Ezek a jogok összetett természetűek (vő. anyagi, morális), és egyszerre származnak az emberi természetből, a keresztségből és a szentelésből fakadó inkardinációból. Ilyenek a jó hírnek a védelme (akár létezik a betegség akár nem); az orvosi kezeléshez valamint az ellátáshoz való jog; a lelki segítség­hez való jog. Nem ritka, hogy az Egyház, vagy annak pásztorai ellen, hamis váda­kat terjesztenek, amivel aláássák az egyes klerikusok jóhírét. Ilyen esetekben az egyházi hatóság nehéz helyzetben van, hiszen a hamisan megvádolt klerikust meg kell védeni (220. k.), de kérdés, hogy a hatóság által eszközölt lépés, nem mérgesí­ti-e el jobban a problémát.67 Ha a pszichés betegség valóban létezik, akkor is látni kell, hogy a jó hírnévhez mindenkinek joga van, s ez különösen fontos akkor, ha az adott személy, a kleriku­si munkáját gyógyulása után folytatni szeretné. Az egyházmegyei titkos levéltár­nak ilyen esetekben éppen az lenne a feladata, hogy azokat az információkat, me­lyeket a klerikus pszichés állapotáról kapott, az előírásoknak megfelelően őrizze (489-490 k). Nehezebb a helyzet, ha a civil hatóság is érintett a kérdésben (pl. bűn- cselekmény), hiszen ilyenkor nem várható, hogy a levéltári anyag kezelésekor az egyházjogi rendelkezéseknek megfelelően járnak majd el.68 A betegség ideje alatt a klerikusnak joga van betegellátáshoz. Ez a legtöbb or­szágban a civil társadalombiztosításon keresztül kerül rendezésre. Az ilyen orszá­gokban pontosan meghatározott, hogy milyen betegségek tartoznak bele a pszi­chés megbetegedések kategóriába.69 Itt az egyházi hatóság, együttműködve a kle­rikussal, leginkább a klinika, a pszichiáter kiválasztásában tud segíteni, a már em­lített szempontok alapján.70 Az olyan országok esetében, ahol nem rendezett az egészségügyi ellátás, a klerikus betegellátáshoz való joga kapcsolódik az inkardinációból származó ellátáshoz való joghoz. A tisztes ellátás egyébként meg­illeti a klerikust, pszichés betegség esetén is, hiszen mind a II. Vatikáni Zsinat (vö. 67 Vö. CHALMERS, P.M., The Remedy of Harm in accord with Canon 128, in Studia Canonica,38 (2004) 145-146. KRUKOWSKI, J., Responsibility for Damage Resulting from Illegal Administrative Acts in the Code of Canon Law of 1983, in THÉRIAULT, M. - THORN, J. (cd.), The Code of Canon Law: Proceedings of 5'h International Congress of Canon Law, Ottawa 1984. 233-234. HENDRIKS, J., Canone 128: Riparazione del danno. Obblighi e responsabilità del Vescovo Diocesano, in Ius Ecclesiae 15 (2003) 447. 68 Vö. SHEA, P.T., Clergy Records, in CLSA Proceedings 58 (1996) 331-338. HAAS, J.M., Can You Keep a Secret?, in Ethics and Medics 17 (1992) 1. LONGHITANO, A., Gli archivi ecclesiastici, in lus Ecclesiae 4 (1992) 649-667. 69 Vö. Haas, j. M., Human Dignity and Health Care, in Ethics and Medics 22 (1997) 5. 70 Vö. BEAL, J.P., Compelling a Cleric to Seek a Psychological Evaluation Under Canonical Obedience, in ESPELAGE, A.J., (ed.), CLSA Advisory Opinions, 1994-2000, Washington DC. 2002. 53.

Next

/
Thumbnails
Contents