Kánonjog 9. (2007)

TANULMÁNYOK - Erdő Péter: A primáciák a nyugati egyházban. Egy elméleti fejlődés emlékei a középkori kánonjogtudományban

A PRIMÁCIÁK A NYUGATI EGYHÁZBAN

11

szövegek történelmi útjáról a pápai törvényhozáson és a különböző kollekciókon keresztül egészen a Decretum Gratianiig. A dekrétumot követő idő alkalmat ad arra, hogy kövessük a prímási jogok fejlődését a intézménytörténeten túlmenően immár a kánonjog tudományának történetében is.25 Míg az egyes prímási székek jogi helyzete a történelmi valóságban módosult, és a pápai dekretálisok új helyzeteket teremtettek, a Decretum Gratiani magyarázói autonóm módon elkezdtek különböző elméleteket kifejleszteni elsősorban azokra a pszeudoizidori szövegekre vonatkozólag, amelyek a Decretum Gratiani közvetítésével megjelentek a kor kánonjogászainak közvéleményében.

Ezek a szövegek mély ellentmondásokat tartalmaznak: a pszeudoizidori felfogás igyekezett a metropoliták hatalmát csökkenteni a szuffregáneus püspökök felett és ennek érdekében volt szüksége a metropoliták feletti hierarchikus fokozatra. Ennek az elméletnek a névtelen szerzője azonban gondoskodott arról is, hogy az új prímási tisztségnek ne legyen túl sok hatalma. Ezek az ellentmondások jellemezték a primáciák egész elméletét, amely mindig beleütközött ezekbe a belső feszültségekbe, amikor kísérletet tettek arra, hogy a valóságban is bevezessék ezt a hierarchikus tisztséget.

II. A PRIMÁCIÁKRÓL SZÓLÓ ELMÉLET SZISZTEMATIKUS ÖSSZEFOGLALÁSA

Ha szintézisbe próbáljuk foglalni a Decretum Gratiani magyarázóinak tanítását a primáciák intézményéről, el kell ismernünk, hogy Pisai Huguccio és körének tevékenysége hozta létre az első félévszázad dekretisztikája különböző gondolatainak első nagy szintézisét. Ez a szintézis pedig már tartalmazza, már magában hordozza a prímás jogintézményének lényeges vonásait. Az ezt követő fejlődés már csupán néhány újdonságot hoz, bizonyos részletekre vonatkozó kérdésekben. A Huguccio által megrajzolt általános képet azután szinte változatlan formában találjuk meg még a XX. század nagy kánonjogi müveiben is, mint például Franz Xaver Wernz-nél és Felipe Maroto-ná\.26

Az alábbiakban tehát az egyházi hivatalokra vonatkozó mai kánonjogi kategóriák szerint kíséreljük meg előadni, amit a klasszikus kor dekretalistái a kérdésről vallottak. Ebből az új rendszerezésre irányuló kísérletből megvilágosodnak ennek a hivatalnak bizonyos részletei, melyeket a középkori tudományos reflexió már figyelme középpontjába állított. Úgy tűnik, hogy éppen ezek az elemek voltak a meghatározók a primáciák sorsának szempontjából a későbbi századok során.

25 Lásd ERDŐ, P., L’ufficio del primate nella canonistica da Graziano ad Uguccione da Pisa, Roma 1986.

26 Az egyházi hivatalok jogi struktúrájáról általában lásd WERNZ, F.X., Ius Decretalium II. 2. Prati 1915. 282, nr. 239-543; MarOTO, PH., Institutiones iuris canonici 1, Romae 1921.3 674-821, nr. 578-688.