Kánonjog 9. (2007)

KÖZLEMÉNYEK - Újházi Lóránd: A klerikusok pszichés alkalmassága és erre vonatkozóan az egyházi hatóság joga és kötelessége

116 Közlemények ténő beszélgetésein túl nem ismerhetők meg.56 Ilyen módszerek semmiképpen sem alkalmazhatók a szeminaristák viszgálatánál. Összefoglalva azt mondhatjuk, hogy mivel senkinek sem formálhat jogot a szent rend elnyerésére, ezért akkor sem történik jogsértés, ha egy alkalmas sze­mélyt, vagy olyan valakit, akinek az alkalmasságáról még nem sikerült meggyő­ződni, nem engednek szentelésre. Az alkalmasságról való meggyőződés tekinteté­ben idézhetjük az Istentiszteleti és Szentségi Kongregáció többször említett körle­velének állásfoglalását, miszerint, ha létezik a megfelelő ok, az ordinárius kérhet pszichológiai véleményt, de elsődleges segítői az alkalmasság felismerésében nem a pszichológusok és pszichiáterek, hanem a szeminárium elöljárói. Az ilyen fajta szakértők bevonása a szemináriumi munkába, az alkalmasság megítélése te­kintetében azonban sokszor inkább megosztást, bizalmatlanságot, vagy esetleg fé­lelmet okoz, nem pedig az alkalmasság valódo bizonyítását eredményezi. III. Pszichés problémák a szent rend felvétele után Tiszteletben tartva azokat az alapelveket, amiket említettünk a pszichés beteg­ségek és a pszichiológia, pszichiátria alkalmazása tekintetében most nézzük azt az esetet, amikor a pszichés betegség a szentelés után lép fel. A püspök elsődleges feladati közé tartozik, hogy figyelemmel kísérje a papokat, meghallgassa őket (384. k). így nem zárkózhat el a helyzet megoldása és a legideálisabb intézkedés meghozatala elől. A Püspöki Kongregáció a Apostolorum successores-ban nem­csak általánosságban beszél a püspök papok iránti atyai érzületéről, hanem a leg­fontosabb feladatai között említi az olyan papokról való gondoskodást, akik öreg­koruk, vagy egyéb betegségeik miatt nehézségekkel küzdenek.57 Ez nem jelenti azt, hogy ne alkalmazhatná a megyéspüspök a jog biztosította lehetőségeket. 1. Az egyházi hatóság kötelességei és jogai a klerikus pszichés megbetege­dése esetén Bármilyen intézkedés foganatosítása előtt különösen fontos a betegség mérle­gelése, hiszen nyilván az alkoholizmus, a pedofilia, vagy egy öregséggel együttjáró pszichés megbetegedés teljesen más megitélés alá kell, hogy essen, és más intézkedésekre kell, hogy indítsa az egyházi hatóságot (vö. 1. A szent rend gyakorlására vonatkozó szabálytalanság kinyilvánítása pszichés megbetegedés miatt [1044. k. 2. §. 2°]; 2. Hivatalvesztés általános formáinak foganatosítása: át­helyezés [190-191. kk.], elmozdítás [192.-195. kk.], megfosztás [196. k.]: ha a pszichés betegség bűncselekményt is eredményez; 3. Plébánosok áthelyezése, el­mozdítása [1740-1752. kk]; 4. Lemondás, nyugállományba vonulással [538. k]; 5. Felhatalmazás visszavonása. [764. k.; 974. k]; 6. Exkardináció-inkardináció [267. k.], vagy ideiglenesen egy másik részegyház területén való szolgálat [271. k]; 7. Büntető szankció alkalmazása). Az ordináriusnak szükséges mérlegelnie a meg­56 Vő. MaRCOZZI, Indagini psicologiche, 545. 57 Vö. Direttorio per il ministero pastorale dei vescovi, Apostolorum successores, n. 88.

Next

/
Thumbnails
Contents