Kánonjog 9. (2007)

KÖZLEMÉNYEK - Újházi Lóránd: A klerikusok pszichés alkalmassága és erre vonatkozóan az egyházi hatóság joga és kötelessége

112

Közlemények

ben még nem, de későbbiekben ellenben megjelenik az ún. „szentelési bizottság” intézménye, melyben a megyéspüpök által kinevezett tagok (pl. szemináriumi tanárok, plébánosok, stb.) vesznek részt, akik különböző szempontból értékelik ajelölt rendekre való alkalmasságát.43 Véleményüket írásban teszik meg. Ezek az állásfoglalások nemcsak a szentelésre bocsátás, hanem a klerikus későbbi szolgálata szempontjából is fontosak, hiszen nagyban befolyásolhatják a megyéspüspök későbbi döntéseit, az egyes lelkipásztori feladatok és hivatalok betöltésével kapcsolatosan. De természetsen ugyanígy fontosak lehetnek a szentelés semmisségéért folyó peres eljárások folyamán is,44 vagy éppen a püspökszentelést megelőző vizsgálatok idején.43 Magától érthetődik, hogy ezek a jellemzések számos fontos kérdés mellett (pl. katolikus tanítás szeretete és elfogadása, morális és emberi értékek, engedelmesség, imaélet, tanulmányi eredmények, stb) tartalmazzák a személy pszichés adottságait, terhelhetőségét, az esetlegesen felmerülő nehézségeket, kiegyensúlyozatlanságokat (annak ellenére, hogy ezek nem szigorú értelembe vett pszichiátria, vagy pszichológia vizsgálatok eredményeiként kerülnek megfogalmazásra). A mindennapi élet történései alapján a pszichés alkalmasság nagyon sok eleme felismerhető, ezért az elöljáróknak különösen fontos szerepe van abban, hogy amikor valamely bizonytalanság felmerül, és nem egyértelmű, hogy az pszichés vagy nem pszichés eredetű, akkor kikérje megfelelő pszichológus, vagy pszichiáter segítségét. Ezt azonban nem tekinthetjük egy általános, minden szeminaristára kiterjedő vizsgálatnak, hanem inkább olyan lehetőségnek, mely a szeminaristák egy részére vonatkozik, és az elöljárót a megfelelő döntés meghozatalában segíti.

Ezzel eljutottunk a pszichiáter és pszichológus alkalmazásának tényleges kérdéséhez. Amikor a megyéspüspök (vagy a nagyobb elöljáró) a szentelés előtt nem tud kellőképpen meggyőződni a jelölt pszichés alkalmasságáról, sem a saját tapasztalata, sem a szeminárium vezetőinek véleménye alapján, lehetősége van arra, hogy valamely szakember (mint külső tanácsadó) segítségét kérje. Az ilyen vizsgálat alapvető feltételei közé tartozik:

pszichés) problémák megoldásra, az egyház tanításának figyelembe vételével. Ha a lclkiigazgató olyan tulajdonságról szerez tudomást, mely nem teszi lehetővé a személy felszentelését, fel kell szólítania a személyt, hogy „ne kérje a szentelést, ill. hagyja el a szemináriumot”, vő. Instruction Concerning the Criteria for the Discernment of Vocations with regard to Persons with Homosexual Tendencies in view of their Admission to the Seminary and to Holy Orders, 4. XL 2005, in http://www.vatican.va/roman_curia/congregations/ccatheduc/documents/rc_con_ccatheduc_doc_20 051104_istruzione_cn.html. Itt két dolgot szükséges szem előtt tartani: egyrészt, hogy lelkiigazgató a felkérést négyszemközt teszi, nem viheti külső fórum ele, így valójában a szemina- ristán múlik, hogy megfogadja-c a „tanácsot”, vő. ANATRELLA, T., Riflessioni sui documento, in l’Osservatore Romano, (30. XI. 2005) 6.

43 Vő. Circular Letter to the Most Reverend Diocesan bishops and Other Ordinaries with Canonical Faculties to Admit to Sacred Orders Concerning, Scrutinies regarding the Suitability of Candidates for Orders, in Notitiae, 33 (1997) 514. Montini a rektorról úgy beszél, mint aki hivatalból tagja a bizottságnak., vő. MONTINI, La veriftea della formazione, 64.

44 Vő. NAVARRO, L., Le nuove regulae servandae per le cause di nullità della sacra ordinazione, in Ius Ecclesiae 15 (2003) 313-331.

45 Vő. ARRIETA, J.I., Governance Structure within the Catholic Church, Montréal 2000. 197-203.