Kánonjog 9. (2007)
KÖZLEMÉNYEK - Újházi Lóránd: A klerikusok pszichés alkalmassága és erre vonatkozóan az egyházi hatóság joga és kötelessége
110 Közlemények sághoz és érettséghez is, hiszen mind a családi háttér, mind a motiváció, vagy az intellektuális-szellemi képesség ismerete, segítséget nyújthat az ordináriusnak az egyes problémák kezeléséhez.35 Ezeknek az alapvető tulajdonságoknak a feltárásához természetesen nincs szükség pszichiáter vagy pszichológus alkalmazására, hiszen megfelelően alátámaszhatók a személyes beszélgetések és a benyújtott okiratok alapján. 2. A pszichés alkalmasság vizsgálata a szeminárium évei alatt A pszichés alkalmasságról való meggyőződés és vizsgálatának kérédése kiélezettebben jelenik meg a szemináriumi évek alatt. Az Egyházi Törvénykönyv a szentelendőktől megkövetelt tulajdonságok között említi a pszichés alkalmasságot (1051. k. 1 °), aminek az ellenőrzése - és erre a kánon szövege is utal - a megyéspüspök, vagy a nagyobb elöljáró felelőssége. Miképpen tehet ennek eleget az elöljáró? Személyesen, vagy mások áttal? Alkalmazzon-e pszichiátert vagy nem? A megyéspüspök először személyesen kell, hogy eleget tegyen az emberi tulajdonságokról való meggyőződésnek. Ennek a szeminaristákkal való folyamatos és személyes kapcsolat utján tehet eleget. A Törvénykönyv 259. kánon 2. § hivatkozik a megyéspüspök gyakori látogatása (jelenléte) a szemináriumban.36 Ennek a kánonnak a komolyan vételére a Kódex promulgációja után többször figyelmeztetett a II. János Pál pápa. A pápa a Pastores Gregis apostoli buzdításban nagyon határozottan fogalmaz a püspök személyes felelősségéről, a papképzés tekintetében.37 Az Apostolorum successores szövege is kitér a szemináriumok püspök áltakánon beszél a klerikusok megfelelő intelcktuális képzettségének fontosságáról. A kérdés az elmúlt években is hasonló módon előkerült, sőt az ordinárius azon kötelességét is hangsúlyozták, hogy no felejtsen el meggyőződni a tanulmányokat igazoló dokumentumokról, vö. Ratio Fundamentalis Institutiones Sacerdotalis, 19. III. 1985, Roma 1985. 59-81. 35 Vö. COSTELLO, T.J., The Use of Psychology as an Aid to Priestly Formation, in Seminarium 44 (1992) 631. 36 Erre a kérdésre sokszor a részleges jog is utal, különösen azokban az országokban, ahol az elmúlt években nem volt túl gyakori a szemináriumok megyéspüspököki látogatása. Németországban és Ausztriában például a püspöknek legalább évente egyszer fel kell keresniük a szemináriumukat, hogy mind a növendékekkel, mind a tanárokkal és elöljárókkal találkozzanak, vö. Can. 259, in LÜDICKE, K. (cd.), Münsterischer Kommentar zum Codex Iuris Canonici, 1986. 259/1 (REINHARDT, H.J.F.). Egyes vélemények szerint magába a szemináriumok szabályzatába is szükséges beiktatni a püspök rendszeresen és mindenkire kirejedő látogatását, vö. COCCOPALMERJO, F., La Formazione al Ministem Ordinato, in La Scuola Catolica 112 (1984) 219-251. 37 (...) A papok képzése imádság, figyelem és törődés szempontjából a püspök elsődleges gondjai közé tartozik. Tudván, hogy a szeminárium az egyházmegye legdrágább kincseinek egyike (...) Ezért minden püspök törődését e téren azzal mutassa meg, hogy a lehető legnagyobb gondossággal választja ki a leendő papok nevelőit, és a legalkalmasabb módokat határozza meg ahhoz, hogy megfelelően fölkészülhessenek a keresztény közösség élete szempontjából alapvető fontosságú szolgálatra. Gyakran látogassa meg a szemináriumot, akkor is, ha püspöktársaival olyan - gyakran szükségszerű, sőt egyenesen előnyben részeszítendő - döntésre jutott, hogy a sajátos körülmények miatt egyházmegyeközi szemináriumot nyitnak. A püspök nem mulaszthatja el, hogy személyes és mély ismeretséget alakítson ki részegyháza leendő papjaival. E kapcsolatok alapján kell gondoskodnia arról, hogy a szemináriumban érett és kiegyensúlyozott, szilárd emberi és lelkipásztori kapcsolatokat kialakítani képes, teológiailag fölkészült, erőslelkű, az Egyházat szerető személyek nevelődjenek. JOANNES PAULUS II, Adh. ap. Pastores Gregis, 16. XI. 2003, AAS, 96 (2004) 889 (n. 48).