Kánonjog 9. (2007)

KÖZLEMÉNYEK - Újházi Lóránd: A klerikusok pszichés alkalmassága és erre vonatkozóan az egyházi hatóság joga és kötelessége

108 Közlemények A válaszhoz érdemes egy pillantást vetni II. János Pál pápának a Rota Románá- hoz intézet üzeneteibe, melyeket a pszichiátria és pszichológia alkalmazásáról mondott, igaz nem a szent rend, hanem a házasság érvénytelenségének az össze­függésében. Ezekben a megnyilatkozásokban II. János Pál pápa világosan rámuta­tott azokra az általános nehézségekre, melyek a kánonjog területén felléphetnek, miközben a pszichiátria és a pszichológia eredményeit alkalmazza.26 Először is nagyon sokszor a pszichológia és a pszichiátria által kidolgozott be­tegségek az elmélet területén maradnak, alig van hatásuk az emberi életre; ezekkel nem érdemes foglalkoznia kánonjognak. A kánjogásznak nem kell pontos pszi­chológiai, pszichiátriai diagnózist felállítania, ezért az adott esetben a szakértők által adott vélemény érthető, használható kell, hogy legyen a hétköznapi életben.27 A pszichológusok és pszichiáterek sokszor segítségére lehetnek a kánonjogászok­nak, a bíróknak, a mi esetünkben pedig az ordináriusnak, egy adott döntés megho­zatalában, szerepüket azonban nem szabad túlértékelni. Segíthetnek egy kérdés jobb megértésében, de a döntésket nem ők hozzák. Óvakodni kell tehát a pszicho­lógiai és a pszichiátria túlzott használatától,28 valamint el kell kerülni az olyan pszichológiai irányzatokat, melyek a keresztény tanítással és antropológiával el­lentétben állnak.29 1. A pszichés alkalmasságról való meggyőződés a szemináriumba való fel­vétel pillanatában Az Istentiszteleti és Szentségi Kongregáció 1997-ben kiadott körlevele, a me­gyés püspökök illetve azon ordináriusok számára, akik szentelésre bocsáthatnak jelölteket, újra megerősítette, hogy már a szemináriumba való belépésnél figyel­met kell szentelni ajelöltek kellő alkalmasságára.30Az általános bevezető után, a körlevél olyan konkrét tulajdonságokról, pszichés problémákról beszél, melyek­nek a feltárása gyakran nem könnyű. Az Egyházi Törvénykönyven ezt úgy fogal­mazza meg, hogy „a nagyszemináriumba a megyéspüspök csak azokat vegye fel, akik emberi, erkölcsi, lelki és értelmi adottságaik, valamint testi és pszichés egész­ségük, továbbá helyes szándékuk alapján alkalmasnak tűnnek arra, hogy véglege­sen a szent szolgálatra szenteljék magukat” (241. k. 1. §). Az egyes részegyházak 26 JOANNES Paulus II, Address to the tribunal of the Roman Rota, 5. II. 1987, AAS 79 (1987) 1453-1459; 25. I. 1988, AAS 80 (1988) 1183. 27 VÖ. GROCHOLEWSKJ, Z., The Ecclesiastical Judge and the Findings of Psychiatric and Psychological Experts, in The Jurist 47 (1987) 451. MCGRATH, A., At the Service of Truth; Psychological Sciences and their Relation to the Canon Law of Nullity of Marriage, in Studia Canonica 27 (1993) 381-383. 28 Vö. BIANCHI, P., Le allocuzioni alla Rota di Giovanni Paolo II: il tema della capacità al matrimonio, in Quaderni di diritto ecclesiale 16 (2003) 415. 29 Vö. FUNGHINI, R., Psicopatologia forense e matrimonio canonico, Città del Vaticano 2005. 258. 30 Vö. Circular Letter to the Most Reverend Diocesan Bishops and Other Ordinaries with Canonical Faculties to Admit to Sacred Orders Concerning, Scrutinies regarding the suitability of candidates for Orders, in Notitiae 33 (1997) 509 (1/7).

Next

/
Thumbnails
Contents