Kánonjog 8. (2006)
KÖZLEMÉNYEK - Csordás Eörs: A penitenciárius kanonok szerepe az egyház jogrendjében
86 Közlemények szűnt, mégsem vádolhatja az Egyházat laxizmussal. Ámbár megszűnőben volt a poenitentia publica, de bizonyos kapitális bűnök esetében megmaradt az un. poenitentia solemnis. Ennek liturgiáját megtaláljuk a 8. századi Sacramentarium Gelasiamtmban. A bűnbocsánatot kérőt Hamvazószerdán felveszik kézrátétellel a vezeklők közé és nagycsütörtökig, az ősi kiengesztelési ideig nyilvánosan vezekel. Nagycsütörtökön felajánláskor ünnepélyesen bevezetik a templomba, ahol a nép jelenlétében leborul a püspök előtt, aki kézrátételével visszafogadja az Eucha- risztia közösségébe. V. A MEGBÍZOTTI HATALOMMAL RENDELKEZŐ PENITENCIÁRIUS A Kr.u. 390-ben tartott Karthágói Zsinat az általános gyakorlatot foglalta törvénybe, amikor úgy rendelkezett, hogy a vezeklők visszafogadása a püspök feladata. Pap csak a püspök távollétében, sürgős esetben és a püspök meghatalmazásából végezheti ezt a liturgiát.49 Szórványosan már korábbi időkben megjelentek azok a papok, akik a püspök megbízásából egyes esetekben megtérőket fogadtak vissza. Afrikában a Déciusz féle keresztényüldözés (Kr.u. 250) készületlenül érte a híveket. Sokan meginogtak, elhagyták hitüket. Az aposztatákat (lapsi) három csoportra osztották, a) A legsúlyosabb eset azoké volt, akik áldozatot mutattak be a bálványoknak (sacrificati); b) a következő fokozatot azok képezték, akik az isteneknek oltárán tömjént hintettek a tűzre (thurificati); c) végül azok következtek, akik akár vesztegetés útján, ravaszkodva, de írást szereztek maguknak (libellatici). Szent Cyprianus püspök, aki később vértanúhalált halt, maga is rejtekhelyéről irányította a rábízott közösséget. így a püspök távollétében, a reálisan fennálló életveszély miatt — különösen a vértanuktól kiállított ún. „béke-levél” (libellus pacis) birtokában - a papok vezeklés nélkül visszafogadták az elbukottakat az Egyház közösségébe.50 A kereszténység rohamos terjedése és az egyéni lelkivezetés igénye Keleten arra indította a püspököket, hogy a lelkivezetéssel (ebben az esetben az engeszte- lés ellenőrzésével, a vezeklő lelkiéletének irányításával) külön papot vagy laikust bízzanak meg. A visszafogadás kézfeltétellel történő liturgiáját mindig az ezzel megbízott pap, apenitenciárius végezte. A penitenciárius hivatala nem sokáig állt fenn, ugyanis Theodosius császár (1*395) uralkodás idején ezt a hivatalt eltörölték.51 Az eltörlés okát Szókrátész meséli el az Egyháztörténete című művében. A következő történt: „Egy nemes hölgy jött a bűnbánattal foglalkozó presbiterhez, és részletesen bevallotta azokat a bűnöket, amelyeket a keresztség felvétele után követett el. A presbiter előírta a hölgynek, hogy böjtöljön és imádkozzék, hogy a bűn vallomással együtt a bűnbánatnak valamilyen méltó következményét is bizonyítsa. A hölgy azonban tovább folytatta vallomását, és egy másik bukással is vá4t> Claudii Fleurii, Historia Ecclesiastica, IV. August. Vind. & Oeniponti 1758. 526. 50 V.ANYÓ L„ Bevezetés az ókeresztény kor dogmatörténetébe 787-ig, Budapest 1998 162-164. SZUROMI, Egyházi intézménytörténet, 36-38. 51 CLAUDII Fleurii, Historia Ecclesiastica, IV. 930.
