Kánonjog 8. (2006)

TANULMÁNYOK - Szuromi Szabolcs Anzelm: Az egyházjogi források feldolgozásának szempontjai

AZ EGYHÁZJOGI FORRÁSOK FELDOLGOZÁSÁNAK SZEMPONTJAI

77

15-én Apostolica sollicitudo kezdetű motu propriojával.122 Ebben a pápa rögzítette, hogy az új szerv, amely tanácsadói funkcióval rendelkezik, kötelező döntéseket csakis olyan esetekben hozhat, ha arra azt előzetesen kifejezetten felhatalmazza.123 Hasonló eredménye volt a II. Vatikáni Zsinatnak az egyes országok alkalmi püspöki konferenciáinak124 állandó testületté alakítása.125 Ezen intézmények létrehozásához természetesen alapos és a történelmi gyakorlatot mérlegelő ismeretekre volt szüksége a jogalkotónak.

Ezért szükséges ismernie az 1917 előtti forrásokat minden személynek, aki az egyházjogi forrásokat bármilyen - akár történelmi, akár a hatályos jogot értelmező, előrevivő - szándékkal feldolgozni igyekszik. Valamint ez az, ami mind a mai napig sajátos értékkel ruházza fel az ó- és középkor kéziratos forrásait, mint az általános kánonjogi műveltség és értelmezési horizont megteremtőit és egyúttal az egyház joggyakorlatának tanúit. Ahogy a történész számára locus historicus az egyház mai élete és az egyházi intézményrendszer mai működése, úgy az egyház- jogász számára a régi jog a szó legszorosabb értelmében vett fans a hatályos fegyelem tiszta megértésére és az egyház misztériumához való közelebb kerülésre.

122 AAS 57 (1965) 775-780.

123 PAULUS VI. motu proprio, Apostolica sollicitudo (15 Sept. 1965) II. Ad Synodum Episcoporum suapte natura munus pertinet edocendi et consilia dandi. Poterit etiam potestate deliberatiua gaudere, ubi haec ei collata fuerit a Romano Pontifice, cuius erit in hoc casu decisiones Synodi ratas habere. AAS 57 (1965) 776; vö. Arrieta, J.I., U Sinodo dei Vescovi. Rilevanza delta prassi di attuazione in ordine at compimento delle sue finalità istituzionali, in Ius in vita et in missione Ecclesiae, Città del Vaticano 1994. 309-323.

124 HAERING, S., Kanonistische Bemerkungen zur Geschichte der Bischofskonferenz aufgrund des Nachlasses Faulhaber, in AYMANS, W.-GERINGER, K.T. (ed ), turi Canonico Promovendo (Festschrifts Herbert Schmitz), Regensburg 1994. 809-834.

125 Concilium Vaticanum II. Sessio VII cap III. De episcopis in commune plurium ecclesiarum bonum cooperantibus, 38. I) Est episcoporum conferentia ueluti coetus in quo sacrorum antistites cuiusdam nationis uel territorii munus suum pastorale coniunctim exercent ad maius bonum, quod hominibus praebet ecclesia, prouehendum, praesertim per apostolatus formas et rationes occurrentibus aetatis adiunctis apte compositas COD 936-937. GUTTIÈREZ, J.L., L'attività normatíva delle Conference episcopali, in lus in Vita et Missione Ecclesiae, Città del Vaticano 1994. 605-624.