Kánonjog 8. (2006)

TANULMÁNYOK - Szuromi Szabolcs Anzelm: Az egyházjogi források feldolgozásának szempontjai

AZ EGYHÁZJOGt FORRÁSOK FELDOLGOZÁSÁNAK SZEMPONTJAI 63 tok figyelembevételével; 4. a kézirat tényleges használati területeinek (oktatás, püspöki hivatal, bíróság, etc.) a feltárása; 5. forrástörténeti, intézménytörténeti és tudománytörténeti elhelyezése; 6. kitekintés a kézirat szándékolt céljának elérésé­re. 2. Mikrofilm - mikrofiche - DVD A mikrofilmen való információ tárolás indoka elsődlegesen az eredeti szöveg­tanuk állományvédelme volt. Ehhez társult az így feldolgozott anyag mobilizálha­tósága, az egymástól történelmi okok miatt földrajzilag távol került egyes kézirat­ok másolatainak újra összegyűjtése, illetve kutató centrumok létrehozása. A leg­nagyobb mikrofilm, mikrofiche feldolgozási hullám az 50-es és 60-as évekre tehe­tő, amely természetesen magán hordozza a korszak hiányosságait. A létrehozott mikrofilm, mikrofich könyvtárak fekete-fehér, gyakran negatívok formájában rögzített állománya nagyon vegyes, általánosságban ’közepes’ minőséggel rendel­kezik. A mikrofilmre való átvitel fáradságos és az eredeti kéziratot sem kímélő időigényes volta és anyagi terhe a legtöbb gyűjtemény számára nem teszi lehetővé az újabb, modernebb fényképezési eszközökkel való rögzítést. Általában tehát marad a régi mikrofilm változatok újabb kópiáinak az elkészítése. A legújabb szá­mítógépes, digitális mikrofilm-feldolgozó rendszerek nagyban megkönnyítik az egyszer már rögzített filmek olvasását, illetve elektronikus formára átírt változat­ban való kezelését. Ezek az eszközök azonban kívül esnek a legtöbb gyűjtemény alapszintű gazdálkodási lehetőségein. Az elmúlt néhány évtizedben megélénkült a kéziratos források digitális képként való feldolgozása, kezelése és elemzése. Ez a forma az eredeti színeket is rögzítve szélsőséges körülmények között és a kézirat minimális előkészítésével is meglehetősen olvasható és analizálható kép készíté­sére képes. Sőt, a legfejlettebb digitális apparátusok még az egyes oldalak réteg­elemzésére is alkalmasak, amely a palimszeszt kódexek vizsgálatánál különösen is hasznos. Az így létrehozott képek viszont már-már azzal a kísértéssel kecsegtet­nek, hogy szükségtelenné teszik az eredeti kézirat megvizsgálását, a képi feldol­gozáson tapasztalt - gyakran félrevezető - sajátosságok nyomán. Ez azonban lé­nyegi tévedés. A kézirat, amint már utaltunk rá, mindig magán viseli keletkezésé­nek és használatának egyedi jellegzetességeit, saját történetének nyomait, ame­lyek a legjobb felbontású digitális elemzés után is (vagy talán épp azért) rejtve ma­radnak a másolatot szemlélők előtt. Különösen igaz ez az átkötésekre és utólagos beillesztésekre. Az egyházi intézményekben használt kéziratok lapjain található elváltozások az intézmény működéséből és az annak alapján kialakult emberi szo­kásokból valódi forrásnak tekinthetők, melyeket megvilágítanak az adott intéz­mény későbbi - esetleg mai - működésének sajátosságai. így a kézirat hiteles meg­értéséhez és feldolgozásához a legjobb technikai feltételek és eszközök esetében sem tekinthetünk el az eredeti kézirat megvizsgálásától. Azt is hangsúlyoznunk kell, hogy az akár mikrofilmen, akár más modem digitális formában rögzített állo­mány nem a kézirat feldolgozására, hanem az információ megőrzésére és a kézirat megóvására szolgál, így annak képként való közzététele legfeljebb előkészítése

Next

/
Thumbnails
Contents