Kánonjog 8. (2006)

TANULMÁNYOK - Szabó Péter: A magyar unitárius keresztség érvényességének mai megítélése és ennek kihatása a katolikus házasságjogi gyakorlatra

KÁNONJOG 8 (2006) 39-48.

SZABÓ Péter

A MAGYAR UNITÁRIUS KERESZTSÉG ÉRVÉNYESSÉGÉNEK MAI MEGÍTÉLÉSE ÉS ENNEK KIHATÁSA

A KATOLIKUS HÁZASSÁGJOGI GYAKORLATRA*

Bevezetés; I. Az unitárius keresztség érvényességének hagyományos megítélése;

II. AZ UNITÁRIUS KERESZTSÉG MAI MEGÍTÉLÉSE: 1. A keresztség kiszolgáltatásánál használtformula (‘szentségi forma’); 2. Az unitárius hitvallás hatása keresztségük érvényességére; III. Az UNITÁRIUS KERESZTSÉG ÉRVÉNYTELENSÉGÉBŐL ADÓDÓ JOGI KÖVETKEZMÉNYEK; ÖSSZEGZÉS

BEVEZETÉS

A XVI. századra visszanyúló magyar unitárius vallási közösségben kiszolgáltatott keresztség érvényességét a mértékadó régi szerzők - a felekezet nyilvánvalóan antitrinitárius hitvallása ellenére is-csak ‘kétségesnek’ minősítették. Az unitárius keresztség ma azonban már egyértelműen érvénytelen. E megítélésbeli változást elsősorban a szóban forgó felekezet szertartásrendjében foganatosított, a keresztség lényegi formáját érintő módosítás magyarázza. Emellett azonban a Szentszék ‘mormon’ keresztég érvénytelenségéről kiadott állásfoglalása mögötti érvrendszerből az is kiderül, hogy az unitárius keresztséget még a korábbi hiánytalan szentháromsági formula használata esetén sem tarthatnánk érvényesnek.

Jelen munkánk célja kettős. Első lépésben a magyar unitárius keresztség új megítélésének indokait vesszük sorra. Egy második lépésben pedig majd azokat a legfontosabb gyakorlati következményeket kívánjuk összegezni, amelyek az említett keresztség érvénytelenségéből ma az érintett személyek házasságának lelkipásztori és jogi aspektusaira vonatkozóan adódnak.

Szeretnénk végül előrebocsátani, hogy a jelen írásnak távolról sem szándéka az unitárius vallás önmagában vett (teológiai) értékelése. Célunk csakis az e felekezet liturgikus előírásaiból és hittani meggyőződéséből a katolikus egyházjog számára adódó egyes szükségszerű következmények számbavétele.

’ A kutatást az MTA a Magyar Tudományos Akadémia és a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Liturgiatudományi Kutatócsoportjában folytatott munka keretében támogatta. A jelen tanulmány az OTKA (T 049557) támogatásával készült.