Kánonjog 8. (2006)

TANULMÁNYOK - Kuminetz Géza: A gyóntató néhány súlyos kötelezettsége

KÁNONJOG 8 (2006) 25-38.

KUMINETZ Géza

A GYÓNTATÓ NÉHÁNY SÚLYOS KÖTELEZETTSÉGE (978-980. KK. CIC ÉS 732. K. CCEO)*

I. Bevezetés; II. A gyóntató mint tanító; iii. a gyóntató mint bíró; IV. A gyóntató

MINT ORVOS; V. A GYÓNTATÓ ÉS A GYÓNÓ KORREKT VISZONYA; VI. ÖSSZEGZÉS

1. BEVEZETÉS

A gyóntatás furcsa módon ma nem minősül a gyakorlatban fontos lelkipásztori tevékenységnek. Megannyiszor sem a hívek, sem a pásztorok nem fedezik fel ennek a szentségnek a léleképítő hatását. Pedig áldás úgy a gyónónak, mint pedig a gyóntatónak. Objektíve ma is az egyik legáldásosabb és legérdemszerzőbb papi tevékenységnek kell tekintetnünk a gyóntatást. Miért is nevezhető oly érdemszerzőnek ez a tevékenység? Ma sem találhatunk szebb leírást erre, mint amit adott Mihályfi Ákos; „Elrejtett működés, melyhez nehezen férkőzhetik a hiúság, az érdemek elrablója. Jól végezve, magát a gyóntatót is megszenteli, buzgóságra, elő- vigyázatra, alázatosságra, bűnbánatra, jámborságra sarkallja. Viszont nem hallgathatjuk el azt sem, hogy a gyóntatás veszedelmekkel kapcsolatos. Ha a gyóntató könnyelmű, vigyázatlan, botrányt okozhat, vagy a gyóntatás reá nézve nagy kísértéseknek, sőt bukásnak is forrása lehet. (...) A gyóntatás (...) nem könnyű dolog, sőt a legnehezebb papi feladatok egyike. Nehézsége kitűnik abból, hogy a lelkiismeretek rejtekeibe kell behatolnia és a bűnöktől megsebzett, sőt megölt lelkek meggyógyítása, illetve életre támasztása a feladata. Márpedig ahány ember van, annyiféle a lelkiismeret, a szív, a lélek, és ahány bűnt követnek el, annyiféle a bűn is. Minden egyes elkövetett bűn egyéni, amelynek az elkövető személye, ennek körülményei, neveltetése, környezete, lelkének és lelkiismeretének hullámzása adják meg az egyéni színezetet és befolyásolják a bűn súlyát, gonoszságát, a lelken ütött seb nagyságát, mérges vagy kevésbé ártalmas természetét. Amint minden bűn egyéni, úgy a bűntudat, a bűnmardosás, a bűnbánat is egyéni. A tudomány csak általános szabályokat tud felállítani a bűnökről, a lelkiismeretről, a bűnbánatról, a megtérésről. Az általános szabályokat nem nehéz elsajátítani: ezeket előadják az erkölcstan és a lelkipásztorkodástan. Azonban nagy, természetfölötti művészet kell ahhoz, hogy az egyes esetekben megtaláljuk, mi a helyes, mi a célravezető. Ez valóban a lelkivezetés művészete, melyről a szentatyák azt mondják: ars artium regimen animarum."' * 1

’ A kutatást az MTA támogatta a Magyar Tudományos Akadémia és a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Liturgiatudományi Kutatócsoportjában folytatott munka keretében. A tanulmány az OTKA T 049577. sz. kutatóprogram részeként készült.

1 MIHÁLYFI Á., Az emberek megszentelése (Szentségek és szentehnények). Egyetemi előadások a lelkipásztorkodástan köréből, Budapest 1921. 231-232.