Kánonjog 8. (2006)
TANULMÁNYOK - Erdő Péter: Belső fórum és külső fórum a kánonjogban (Alapvető kérdések)
Belső fórum és külső fórum a kánonjogban 23 tosan nagy súllyal jelentkező követelmény, hogy a jog állandóan összhangban legyen a morális renddel, valamint a kegyelmi valóságok működése, melyek az Egyházban intézményesítő tényezők, különösen fontossá teszik azt a követelményt, hogy a társadalmi jogi szint és az emberi érzékelést meghaladó ontológiai valóságok szintje közelítsen egymáshoz, és lehetőség szerint egybeessenek egymással. E két szint közötti közvetítésnek egyik intézményes eszköze a belső fórum jogi alakzata46. 3) Mindebből következik, hogy az Egyház bipolaritása elméletileg szükségszerű, hiszen az Egyház társadalmilag érzékelhető szervezet és egyben a kegyelem eszközeiben gazdag közösség, vagyis a látható és láthatatlan Egyház egyetlen valóságot alkot. De a két fórum közötti különbségtétel, melyet ebben a formában a Trentói Zsinat óta alkalmaznak, kánonjogilag intézményesített eszköz arra, hogy hatékonyabbá tegyék ennek a teológiai (vagyis isteni jogi) valóságnak a szakramentális működését. Tehát szükséges, hogy valamilyen intézményes formában közelítsük a tények, különösen a kegyelem rendjében fennálló tények, ontológiai valóságát és a társadalmi- jogi szintet. A belső és külső fórum konkrét formája sajátos, mással, alkalmasabbal nehezen helyettesíthető eszköz a kánonjog számára éppen ennek a célnak az elérése érdekében. Egyes esetekben azonban az a feszültség, amely látszólag a külső és belső fórum különbségéből adódik, nem annak a közvetlen folyománya, hogy az Egyház sajátos jellegű társadalmi és kegyelmi valóság, hanem annak a hatása, hogy az emberi megismerő képesség korlátozott. Ebben az értelemben hasonló feszültség létezik a világi jogrendekben is, ahol pedig a külső és belső fórumot nem különböztetik meg. A törvényekben leírt tényállások általános jellege és a konkrét esetek egyedisége, illetőleg a dolgok objektív ontológiai valósága és az a valóság, amelyet érzékelni és bizonyítani lehet társadalmi szinten, örök feszültségben állnak egymással. Ez azonban már a jog igazságosságának kérdéséhez vezet. Az a szélsőségesen pozitivista látásmód, mely a jogot a puszta külső társadalmi valóságra korlátozza, amelyet a valóság többi részétől hermetikusan elkülönít, vagy az a szemlélet, amely úgy fogja fel a jogot, mint az emberi törvényhozó sokszor önkényes akaratának puszta termékét, erőteljesen igazságtalanná teheti a jogi elméletet és gyakorlatot. Summum ius summa iniuria. A külső és belső fórum megkülönböztetésének kánoni jogintézménye tehát üzentet jelent a világi jogrendek számára is: sohasem mondhatunk le arról az igyekezetről, hogy a társadalomban alkotott és alkalmazott jog megfeleljen az igazságosság követelményeinek, melyek a tények objektív valóságán alapulnak. 46 Vö. pl. ERDŐ, Teológia dei diritto canonico, 154-155.
