Kánonjog 8. (2006)
TANULMÁNYOK - Erdő Péter: Belső fórum és külső fórum a kánonjogban (Alapvető kérdések)
20 Erdő Péter ség, hitehagyás, szakadárság bűncselekménye miatt, figyelembe kell vennünk, hogy ezek a bűncselekmények a 751. kánon szerint csakis akkor valósulnak meg, ha a cselekménynek külső és társadalmi kihatása is van (vő. 1364. k.). 5. Szoros értelemben vett kormányzati hatalom gyakorlásával nem járó jogcselekmények és hatásaik külső és belső fórumon Szóltunk már azokról a rejtett tényekről, amelyeknek az a következménye, hogy a házasság érvénytelen. Egy másik terület, ahol rejtett tények és emberi cselekedetek jogi következményekkel járnak belső fórumon, a bünbánat szentségének kiszolgáltatása. Egy egészen különleges emberi és egyben természetfölötti cselekedet a bűnök feloldozása. Ez módosítja a személy ontológiai helyzetét. A gyóntató - az 1983-as CIC által alkalmazott új terminológia fényében — a feloldo- záskor nem gyakorol szoros értelemben vett kormányzati hatalmat, hanem felhatalmazást {facultas), amelynek azonban a szent rend szentségi karakteréhez kell csatlakoznia. A feloldozás az ontológiai valóság síkján történik, egy olyan valóság síkján, amelyet teológiailag szemlélünk, azonban úgy tűnik, hogy nem kívánja meg szükségképpen a belső fórum fogalmának alkalmazását. Bár lehetséges a tökéletes bánat alapján a bűnök azonnali bocsánatának elnyerése is (azonban a tökéletes bánatról sohasem szerezhetünk érzékszerveinkkel bizonyosságot, mint ahogy arról sem, hogy egy személy a kegyelem állapotában van-e vagy sem). Noha fennáll ez a lehetőség, a hívő köteles „meggyónni minden súlyos bűnét, amelyet a keresztség után követett el, és amely alól még az Egyház kulcsainak hatalma révén közvetlenül nem nyert feloldozást s amelyet egyéni gyónásban még nem vallott meg” (988. k. 1. §). „Aki súlyos bűnének tudatában van”, nem misézhet, és nem veheti magához az Úr testét „anélkül, hogy előzetesen szentségi gyónást nem végzett volna, kivéve, ha súlyos ok indokolja ezt, és hiányzik a lehetősége, hogy meggyónjon. Ebben az esetben tudnia kell, hogy köteles tökéletes bánatot tartani, mely magában foglalja a mielőbbi gyónás szándékát is” (916. k.). Ez a rendelkezés a belső fórum természetére is fényt vet. Ebben az esetben ugyanis három különböző szintet fedezhetünk fel. Az első szint az ontológiai valóság szintje, vagyis a súlyos bűn állapotának és a kegyelem állapotának szintje az adott személy számára. Ez az ontológiai állapot természeténél fogva rejtve van a közvetlen emberi érzékelés elől. De az, hogy a kegyelem állapotában legyünk, szükséges feltétele annak, hogy szentáldozáshoz járulhassunk. Ez alól a követelmény alól semmilyen egyházi hatóság nem adhat felmentést. A második szint a belső fórum szintje, mely különbözik a tiszta ontológiai valóság szintjétől. Ez már jogi fórum, még akkor is, ha rejtett. Ezen a fórumon (legalábbis ezen a fórumon is) a bűnös kötelezve van arra, hogy meggyónjon mielőtt szentáldozáshoz járul. Tehát nem elegendő a tény, hogy a kegyelem állapotában vagyunk a tökéletes bánat révén, hanem arra is szükség van, hogy feloldozást kapjunk közvetlenül az Egyház kulcsai által. Ez a szükségesség jelenlegi formájában az Egyház tételes törvényéből fakad (abból a hatályos jogból, amely az idézett kánonban található). De ez az egyházi törvény erős alapokkal rendelkezik az isteni jogban, hiszen senki sem lehet teljesen biztos arról, hogy tökéletes volt a bánata. Ez a kötelezettség tételes egyházi jogi vonatkozásai tekintetében felfüggesztést
