Kánonjog 8. (2006)
KÖZLEMÉNYEK - Szotyori-Nagy Ágnes: A trulloszi 72-es kánon alkalmazása a mai katolikus bíráskodásban
116 Közlemények akkor azt a jogot, amelyet az használ) kell figyelembe venni, amelyben a kérdésessé vált házasság köttetett.3 Az instrukció említett bevezető kánonjaiban található új szabályozás alkalmazására a felek házasságra való jogképességének megállapítása kapcsán kerülhet sor. A keleti és a latin törvénykönyv is előírja, hogy a házasságkötés előtt meg kell győződni arról, hogy a házasság érvényes és megengedett megkötésének semmi akadálya nincs.4 Amennyiben egy nem katolikus fél korábbi köteléke semmisségének kimondásával szeretne egy katolikus féllel házasságot kötni, akkor a DC 3. cikkely 2.§ értelmében az egyházi bíróság feladata megítélni, hogy az isteni jogon kívül, az adott személyre vonatkozó tételes jog alapján az előző házassága érvényes volt-e vagy sem. Mivel napjainkban a különböző valláshoz tartozó emberek migrációja felgyorsult, várható, hogy Magyarországon is nő majd az új szabályozás alapján elbírálandó esetek száma. A Katolikus Egyház, amikor az ökumenizmusról szóló zsinati határozat szellemében a nem katolikus házasságjogra történő utalás jogtechnikai eszközéhez folyamodott, fontos ökumenikus szempontoknak tett eleget. A DC 2-4. cikkelyeiben található rendelkezések ugyanakkor új feladatokat rónak a bíróságokra. Jelen munkánkban ennek szellemében szeretnénk a bizánci tradícióhoz tartozó ortodox egyházak trulloszi 72-es kánonja példáján keresztül bemutatni, hogy a gyakorlat számára milyen nehézségek adódhatnak. Egyben arra is szeretnénk felhívni a figyelmet, hogy hasznos volna a nem katolikus egyházak és egyházi közösségek sajátjogában található akadályok sorra vétele. Ezen elemzések segítenék régiónk bíróságainak gyakorlatát. Az ortodox egyházak joga jelenleg még kodifikáció előtti állapotban van. Az 1930-as évektől ismeretesek kezdeményezések az ortodox egyházon belül egy pánortodox szinódus összehívására, ám erre mindmáig nem került sor.5 A katolikus bíróságok azonban ügyeikkel nem várhatnak az egységes pánortodox szabályozás kialakításáig.6 A Kódexek külön is kiemelték annak fontosságát, hogy a perek az igazságosság tiszteletben tartásával mielőbb befejezést nyerjenek.7 A jelen helyzetben azonban ehhez szükséges volna az, hogy a bíróságok számára hozzáférhetővé váljon az 3 A nem katolikus megkereszteltek tisztán egyházi törvények kötelező ereje alól történő mentesítésével kapcsolatos doktrinális diszkussziókat illetően Id. koWAL, J., L’istruzione Dignitas Connubii e la competence della Chiesa circa il matrimonio dei battezzati, in Periodica 94 (2005) 477-508. 4 C1C 1066. kán.; CCEO 785. kán. I.§ 5 Az ortodox egyházak részéről egyébiránt megfogalmazódott az az igény, hogy a majdan összeülő szinódus igazítsa korunkhoz a házassági törvényeket, mindenek előtt a házassági akadályokat; vö. Toward the Great Synod. Orthodox Center of the Ecumenical Patriarchate, Chambésy 1971; RODOPOULOS, P., Introduction to the topics of the ßftft International Congress of the Society for the Law of the Oriental Churches, in Kanon VI (1983) 87-91. SCHÖPSDAU, W., Konfessionsverschiedene Ehe, (Bensheimer Hefte 61), Göttingen 1984, 50-51. fl Megjegyezhető, hogy az ortodox kodifikáció megtörténte sem fogja a legtöbb esetben az ítélkezést megkönnyíteni, hiszen a házasság létrejöttének idején hatályos jog a meghatározó. 7 CIC 1453. kán.; CCEO 1111. kán.
