Kánonjog 8. (2006)
KÖZLEMÉNYEK - Szlávik Antal: Az akatolikus házasságokat szabályozó jogrendek
Közlemények 113 elismeri „a jogban előírt vagy elfogadott bármely formát”,24 ezzel megerősíti a konszenzus kinyilvánításának a nyilvánosságát, ezért egy további megkövetelése a nyilvános formának fölösleges és megismételt. A „dummodo consensus expressus sit forma publica” betoldást eredetileg a Matrimonia Mixta MP25 használta a nagyobb biztonság kedvéért, később bekerült a CIC 1127. kán. 2. §-ba. A CCEO 781. kán. 2. pontjában feleslegesen szerepel, így helyes a Dignitas connubii megfogalmazása. 2) A CCEO 780. kánon 2. §-a megnevezi ama törvényeket, melyek a vegyes házasságokat szabályozzák, és nem tesz említést a 834. kánon figyelembevételének a kötelezettségéről. Mindez interpretációs nehézséget válthat ki, ugyanis a keleti kódex említett kánonja megfeledkezik a házasság megkötésének formájára vonatkozó kánonok létezéséről, ill. az azokra való utalásról. A kánon megfogalmazása problémát idézhet elő, ha a vegyes házasság megkötésének az aktusában a formát illetően is egyidejűleg figyelni kellene katolikus fél jogára és a megkeresztelt nem-katolikus fél saját jogára. Ami a házasság megkötésének a formáját illeti nem lehetséges mind két fél jogát figyelembe venni, mivel egyedülálló és egyszeri aktusról van szó. Ezért a törvényhozó, aki illetékességgel rendelkezik minden megkeresztelt házassága felett, egyértelmű módon előírta mind a CIC 1117. és 1127. kán.-jaiban, mind a CCEO 834. kánonjában, hogy ha a feleknek egyike katolikus, akkor a házasság érvényességéhez meg kell tartani a kánoni formát, kivéve az 1127. kán. 1. §-ban szereplő esetet-egy katolikus és egy keleti akatolikus közti házasságkötés esetét—, amikor a kánoni forma csak a megengedettség feltétele. A 2. cikkely 2. §-ba való egyszerű betoldás - „épségben hagyva a 1117. és 1127. kánonok előírásait”26 - elkerülhette volna az értelmezési nehézséget. ÖSSZEGZÉS AII. vatikáni zsinat után a katolikus egyház minden kétely nélkül elismeri a keleti nem katolikus egyházak joghatóságát. Ilyen joghatósággal rendelkeztek a keleti egyházak folyamatosan évszázadokon keresztül. A vegyesházasságok kötésénél és későbbi elbírálásánál is mindenképpen figyelembe kell venni azt a tényt, hogy az ortodoxoknak van saját házasságjoguk. 1970 óta a gyakorlatban is megjelent az ortodoxok saját házasságjogának figyelembe vétele. Az Apostoli Signatúra érvénytelenné nyilvánított olyan ortodoxok által kötött házasságokat, melyeket nem szent szertartással kötöttek. A CCEO érvénybe lépése óta a katolikus egyház vegyesházasságok kötésénél, ill. érvényességük elbírálásánál figyelembe veszi a nem-katolikus fél (mostmár nem csak az ortodox fél) házasságjogát, ill. azt jogot, amely őt kötelezi (CCEO 24 „quamlibet formam iure preascriptam vel admissam”. 25 Paulus VI, Litterae apostol icae motu proprio datae Matrimonia mixta quibus Normae de matrimoniis mixtis statuuntur. 31 martii 1970, In Enchiridion Vaticanum. III. 1440-1453, nn. 2415-2447. 26 „salvis praescriptis can. 1117 et 1127”.
