Kánonjog 8. (2006)
KÖZLEMÉNYEK - Szlávik Antal: Az akatolikus házasságokat szabályozó jogrendek
Közlemények 111 a jog is szabályozza, mely a nem katolikus felet kötelezi. De vajon mit jelent ez a kitétel, az a jog, mely a nem katolikus felet kötelezi? Itt meg kell jegyeznünk, hogy az egyházi hatóság kompetenciája a megkereszteltek házasságát illetően kizárólagos, ez azt jelenti, hogy semmilyen emberi hatalom, sem a megkereszteltek egyetértő közös akarata nem lehet a jog formális alapja. Még hívők közössége által bevezetett jogszokás is csak akkor rendelkezik törvényerővel, ha a törvényhozó jóváhagyta (vö.: CIC 23. kán.), vagy amennyiben megfelel a Szentlélek tevékenységének az Egyház testében (vö.: CCEO 1506, 1. §), melyet szintén az egyházi hatóság jogkörébe tartozik eldönteni. Amennyiben olyan nem katolikus keresztényről van szó, aki saját házasságioggal nem rendelkező egyházi közösséghez tartozik, számára ez a kitétel „az a jog, mely a nem-katolikus felet kötelezi” önmagában semmilyen jogi értelemmel nem bír, ugyanis, sem a nem-katolikus fél, sem a katolikus fél nem rendelhető olyan jogrend alá, mely nem egyházi hatóság jogrendje. Amennyiben a nem-katolikus felet olyan házasságjog kötelezi, melyet más, nem egyházi hatóság adott ki (pl. polgári hatóság), ez azt jelentené, hogy ez a jogrend elfogadottá vált az egyházi hatóság által valamilyen módon. Viszont ezzel a hipotézissel a nem katolikus fél már teljesíti a CCEO 780. kán. 2. §, 1. p.-át, és alkalmazni lehetne rá azt a tényállást, hogy olyan egyházi közösséghez tartozik, melynek van saját házasságjoga.15 V. A JOGHÉZAG KITÖLTÉSE A CIC-BEN A CCEO életbe léptetésével joghézag keletkezett illetve maradt a CIC-ben. A CCEO 780. és 781. kán.-ja az 1. kán. értelmében csupán a keleti katolikusokat kötelezi. Továbbra is kérdéses maradt, hogy egy latin katolikus és egy nem-katolikus keresztény házasságát a kánonjogon kívül még milyen jog szabályozza, ill. minek alapján kell megítélni a latin egyházban a nem-katolikus nyugati keresztények házasságát. A CCEO kihirdetését követően néhány szerző az analogia iuris16 alkalmazását tanácsolta, ti., hogy utalni lehet a 780-781. kánonra a latin katolikusok és a nem-katolikus nyugati keresztények esetében is.17 Mások viszont a joghézag minél korábbi kitöltését szorgalmazták, pl. az illetékes hatóság által tett kijelentés útján, hogy a CCEO vonatkozó normái legyenek alkalmazhatók a latin egyházban is.18 Ma már egyértelmű, hogy a Törvényhozó más utat választott. Tiszteletben tartva a CIC és CCEO autonómiáját — melyet a két kódex 1. kánonjaiban deklarált —, úgy tölti ki a joghézagot a latin egyház számára, hogy meg sem említi a CCEO 15 NaVARRETE, La giurisdizione deüe Chiese orientali non cattoliche, 120-122. 16 Vö. CIC 19. kán. 17 Vö. pl. AZNAR GIL, F. R., Derecho matrimonial canonico I. Salamanca 2001. 137-138. 111 Vö. NAVARRETE, U., Josef Prader, Il matrimonio in Oriente e in Occidente. Presentazione, in Orientalia Christiana Periodica 58 (1992) 568-569; ABBAS, J., Two Codes in Comparison, Roma 1997. 106; HENDRIKS, J., Diriito matrimoniale. Commento ai canoni 1055-1165 del Codice di diritto canonico, Milano 1998. 106-107.
