Kánonjog 8. (2006)
KÖZLEMÉNYEK - Schanda Balázs: Lehetőségek és kényszerek - Néhány kérdés az egyházi ingatlanok sorsával kapcsolatban
Néhány kérdés az egyházi ingatlanok sorsával kapcsolatban 99 gyelembe, melyeket ingatlanjaiktól megfosztottak, azaz nem terjedt ki általában az egyházak tulajdonhoz juttatására.7 Az egyházak azon beépített ingatlanaikat igényelhették vissza, melyek 1948. január 1. után, kártalanítás nélkül állami tulajdonba kerültek és a törvényben meghatározott hitéleti vagy közcélú funkciót szolgáltak és 1991 .július 30-án még állami vagy önkormányzati tulajdonban álltak. A törvény ilyen funkciókként a következő rendeltetéseket ismerte el: hitélet (vallásgyakorlás, konferenciatelep, egyházi igazgatás, egyházi alkalmazásban álló személy elhelyezésére szolgáló lakás, papnevelés stb.), szerzetesrend, diakónus és diakonissza közösség működése, oktatás, nevelés, egészségügyi, szociális cél, gyermek- és ifjúságvédelem, kulturális cél (közösségi ház, múzeum stb.).8 A felsorolt célok valamelyikére az egyház által használt, de állami tulajdonban álló épületeket is az egyház tulajdonába kellett adni. A Katolikus Egyház számára nagy jelentősége van, hogy az egykori kegyúri jogviszonyon alapuló ingatlanhasználati jogot a törvény tulajdonnak tekinti, hasonlóan az egyház javára létesített alapítványhoz.9 A törvény figyelembe vette azt is, hogy egyes, egy egyház számára különösen fontos (szakrális) ingatlanok a törvény hatályba lépésére már kikerülhettek az állam vagy a helyi önkormányzat tulajdonából. Az ilyen ingatlanok kivételes visszaszerzésére az egyház külön pénzügyi fedezetet kérhetett (hogy az ingatlant visszavásárolja) vagy kérhette az ingatlan kisajátítását is az egyház részére történő átadás céljából.10 A funkcionalitás mellett a törvény másik fontos elve a fokozatosság volt: az ingatlanok „az egyház tényleges tevékenysége szerint szükséges mértékben és időben” kerülnek az egyházi tulajdonoshoz, „figyelembe véve az állami, a helyi önkormányzati feladatok ellátásához nélkülözhetetlen tárgyi feltételeket és az állami, illetőleg az önkormányzati költségvetésből az ingatlanátadásra juttatott pénzügyi fedezetet” is." II. A TÖRVÉNY GYAKORLATA A törvény az új jogsérelem okozását elkerülendő az átadásra kerülő ingatlanban lévő önkormányzati funkciót kiváltásával számol, amire a központi költségvetés biztosít fedezetet - ezzel sajátos módon jelentős részben a helyi önkormányzatokat támogatva. Mivel az ingatlanigények rendezése a vártnál nagyobb költségvetési igényekkel, a vártnál lassabban haladt előre, néhány év múltán láthatóvá vált, hogy a törvény az eredetileg kitűzött tíz éves határidőn belül nem hajtható végre, így a törvényhozó a határidő 2011 -re tolta ki. Az átvett ingatlanokkal is különböző nehézségek adódtak: az amúgyis leromlott állagú épületekre az elidegenítési és terhelési tilalom bejegyzése után tulajdonosaik már nem áldoztak (bár erre a tör7 4/1993. (II. 12.) ÁB hat., ABH 1993. 48, 64-66 * Etv. 2. § (2) ■’ Etv. I. § (2) Etv. 17. § (2) " Etv. 2. § (1)
