Kánonjog 7. (2005)

KÖZLEMÉNYEK - Tóth Ferenc: A Keleti Liturgikus Instrukció és a magyar gyakorlat

90 Közlemények A Keleti Katolikus Egyházakról szóló zsinati határozat 12-18. pontjaiban né­hány sürgős szabályt7 határoz meg a szentségekkel kapcsolatban, amelyek bizo­nyos értelemben mintául szolgáltak más esetekben a gyakorlat kialakításához. Ugyan a CCEO 3. kán. megállapítja, hogy a keleti kódex többnyire nem tartalmaz liturgikus előírásokat, mégis az abban található normák révén tovább bővült ez a szabályozás az egyetemes jog szintjén. Ezen felül a részleges jog szintjén további tisztázásnak kell történnie az egyes sajátjogú egyházak megfelelő hatóságai részé­ről, amelyre a jelen dokumentum is bátorítja az illetékeseket még akkor is, ha ez körültekintő és fokozatos munkát is kíván tőlük. 1. A bevezetés szentségei A liturgikus instrukció VII. fejezetében beszél a bevezetés szentségeiről, neve­zetesen a keresztségről, a bérmálásról és a szentáldozásról. Elsősorban e három szentség szoros és ősi összetartozását hangsúlyozza. Mivel a megkeresztelt személy Isten gyermekeként születik újjá, az Üdvösség örököse lesz, megtisztulva, megváltva és megszentelve. Ezzel együtt jár az Isten népével való teljes közösség. Ennek az eseménynek végső jele az üdvösség lako­májának vétele. Az ily módon osztatlan szentséget éppen ezért szükséges együtte­sen kiszolgáltatni. Ettől a pillanattól Isten népének tagja és mindenféle kizárás nél­kül elnyerte a krisztushívők minden kötelességét és jogát, melyek a Szentiélekben és Krisztusban való új élettel együtt járnak. Az első századokban ilyen gyakorlat­tal rendelkezett minden egyház. Keleten, a szentségek kiszolgáltatásának sorrend­jét illetően, az ősi gyakorlat folyamatos és sértetlen maradt Különböző keleti katolikus egyházakban azonban az utóbbi időben ezt a sor­rendet latin hatásra felcserélték. Ahol az ősi gyakorlatot elvetették ott a kódex sza­bályainak megfelelően8 egy igazi reformot igényel ez a kérdés. Meg kell előznie ezt egy mélyreható kutatásnak az ősi fegyelem tekintetében Ezután egy folyama­tos katekézissel kell segíteni a szükséges változtatásokat, hogy mindenki megértse annak értelmét. Az így bevezetett gyermekeket pedig folyamatosan kísérni kell, ameddig el nem érik teljes érettségüket. Az instrukció ezt egy igen nehéz, de min­denképpen elengedhetetlen változtatásnak tartja, mivel igazán ez éleszti újra az egyes közösségek saját örökségét, és mindez az egyetemes egyház javára is válik. A magyar gyakorlat a kiszolgáltatás sorrendjében megfelel a kódex előírásai­nak. Az euchológion (szerkönyv) a bérmálás kiszolgáltatásának bevezető imájá­ban így utal a bevezetés szentségeinek egységére: „(...) ki mostan is eme újonnan felvilágosított szolgádat víz és lélek által újjászülni kegyeskedtél bűneinek bocsá­natot ajándékozván: magad urunk, mindenek legkegyesebb királya, ajándékozd neki a te szent, mindenható s imádandó Lelked ajándékának pecsétjét is és a Krisz­7 12 - a szentségek ősi fegyelme; 13 - a bérmálás kiszolgáltatója; 14 - a bérmálás érvényes és megengedett kiszolgáltatása; 15 - a vasár és ünnepnapi istentiszteletek; 16 - gyóntatási jogható­ság; 17 - a diakonátus és akisebb rendek; 18 - a vegyesházasságok. 8 CCEO 697. kán., 710. kán.

Next

/
Thumbnails
Contents