Kánonjog 7. (2005)

KÖZLEMÉNYEK - Schanda Balázs: A krisztushívők magántársulásai a világi jogban

84

KÖZLEMÉNYEK

I. KRISZTUSHÍVŐK MAGÁNTÁRSULÁSA JOGI SZEMÉLYISÉG NÉLKÜL

Krisztushívők magántársulása magánjellegű megállapodással jön létre, melynek szabályzatát az illetékes egyházi hatóság felülvizsgálja. E hatóság a helyi, egy egyházmegyén belül működő társulásoknál az egyházmegyei hatóság, míg országos társulásoknál a Püspöki Konferencia, nemzetközi társulásoknál pedig az Apostoli Szentszék. A társulás nem feltétlenül válik jogi személlyé: amennyiben a társulás ezt nem kéri (vagy az egyházi hatóság nem adja meg), akkor a társulás jogi személyiség nélkül működik. Az ilyen társulásnak az állami jogban semmilyen státusza nincs: míg a társulás az egyházon belül saját nevében járhat el, addig civil vonatkozásban a tagok csak magánszemélyként jelennek meg. Az ilyen társulás társulásként jogok és kötelezettségek alanya - sem a kánonjogiban, sem az állami jogban - nem lehet. A tagok egyének közösségeként szerezhetnek közösen jogokat (pl. a társulás tulajdona a tagok közös tulajdona lesz, nem magáé a társulásé: a kilépő tag saját tulajdonrészére igényt tarthat). A társulás képviselője kifelé, mint a többi tag megbízottja jelenik meg.'

II. KRISZTUSHÍVŐK MAGÁNTÁRSULÁSA (KÁNONJOGI) JOGI SZEMÉLYISÉGGEL

Az egyházi hatóság kifejezett határozatával a magántársulás jogi személyiséget nyerhet. E jogi személy önmagában, külön intézkedés nélkül csak az egyházon belül élvez jogi személyiséget, azaz a magyar világi jogban nem tekinthető jogi személynek.

III. KRISZTUSHÍVŐK JOGI SZEMÉLYISÉGGEL RENDELKEZŐ MAGÁNTÁRSULÁSA EGYHÁZI JOGI SZEMÉLYKÉNT A VILÁGI JOGBAN

Amennyiben a magántársulás az egyházi hatóság határozata révén jogi személyiséget nyer, lehetőség van arra, hogy a megyei (fővárosi) bíróság a lelkiismereti és vallásszabadságról, valamint az egyházakról szóló 1990. évi IV. törvény 13. § (3) bekezdése alapján, mint „egyház vallási célra létesülő önálló szervezetét”, nyilvántartásba vegye. Ebben az esetben a társulás társulásként, azaz egyházi jogi személyként jelenik meg a világi jogban is. Hangsúlyozni kell, hogy a bírósági nyilvántartásba vétel lehetőség, mellyel a társulás élhet, azonban nem köteles élni. Akár a társulás maga, akár az elismerő egyházi hatóság dönthet akként, hogy a szervezet jogi személyiségével kizárólag az egyházon belül él, így világi jogi személyiségre nincs szüksége, illetve nem ilyen formában van rá szüksége. Születhet olyan döntés is, hogy a világi jogi személyiség elnyerése hasznosabb egyesületként, mint egyházi jogi személyként, mivel a szervezet valamely az egyesületek számára nyitott, azonban az egyházi jogi személyek által nem elérhető joggal kíván élni (így pl. a személyi jövedelemadó civil szervezetek számára felajánlható 5

5 Vö. 310. k