Kánonjog 7. (2005)
KÖZLEMÉNYEK - Ferenczy Rita - Szuromi Szabolcs Anzelm: A Ius Commune mint az Európa-jog alapja
KÖZLEMÉNYEK 81 li felelősség, és a tulajdonjognak a szabályozása. Az Unió (főleg gazdasági) céljainak teljesítése ugyanis megköveteli ennek a három területnek a biztos, ellentmondásoktól mentes és lehetőleg alapjaiban egységes szabályozását. Az is nyilvánvaló, hogy a kereskedelemre vonatkozó nemzetközi előírások egységesedése az uniós jogalkotásra is lényegileg hat. További kérdés az, hogy az esetleges törvénykönyv hatálya csak a tagállamok közötti viszonyokra, vagy közvetlenül a tagállamok belső jogával szabályozott, tisztán „belföldi” jogviszonyokra is kiterjedjen. Az utóbbi megoldás mellett szóló érv, hogy a jogbiztonság és a megkülönböztetés tilalma, valamint az áttekinthetőség különösen is a magánjogi viszonyok áttekinthetősége, mint az úniós szabályozás egyik elve, csak így érvényesülhetne. Sajátosan is igaz ez akkor, ha a tervezett kódex túlmenne a generálklauzulák puszta lefektetésén, és részletes szabályozási rendszert dolgozna ki. A polgári jog talán legsarkalatosabb pontjainak, a tulajdoni viszonyok statikus és dinamikus kérdéseinek és a felelősség szabályainak pedig túl kell lépnie az alapelveken egy egységes európai szintű szabályozásban. III. ÖSSZEGZÉS Az eddigiek ismeretében megfontolandónak tűnik Mario Rosentau 2002-ben publikált tanulmánya az Európai Unió alkotmánytervezetéről.28 Véleménye szerint éppen a római jogi hagyomány világít rá, hogy egy egységes jogrendszerrel rendelkező államban, nevezetesen a Római Birodalomban, nem feltétlenül szükséges, hogy a nyelvi, kulturális, de akár a politikai környezet is homogén legyen. Tegyük hozzá, hogy a Római Birodalom sajátossága volt, hogy nem nemzeti, nyelvi, kulturális, még csak nem is vallási adottságok alapján szerveződött. Hiszen magának a „római népnek” a meghatározása is problémákat vet fel. Róma egységét a római jog teremtette meg, ahogy az érett középkor „Európa-joga” a ius commune volt, amely természetesen ekkor az egységes keresztény hittel együtt alkotta Európa politikai egységének alapját, annak ellenére, hogy a földrajzi terület különböző államalakulatokat foglalt magában. Ennek tükrében az „új Európa-jog” akár hasonló egységet, és az egységben megőrzött - a polgároknak a tagállamok eltérő jogi szabályozásán alapuló „szuverenitását” nem érintő - különbözőséget jelenthet. 2S ROSENTAU, M., Constitution of the EU - the Need or a Dreem?, in ERA — Forum scripta iuris europei 4 (2002) 215-223.
