Kánonjog 7. (2005)
TANULMÁNYOK - Picardi Nicola: Vatikánváros Államának bírósági rendszere
38 Nicola Picardi bíró tartós akadályozottsága esetére. Az ad hoc bírák kinevezése elkerülésének céljából is, hiszen ők, mint olyanok, nem szavatolják a törvényes bírói minőséget, továbbá elégtelennek gondolván a három hónapos időtartamot a kiegészítő bírák kinevezésére, több mint tíz éve meggyökeresedett az a szokás, hogy helyettesítő bírákat neveznek ki, rendszerint egy évre, s ez ismételhető. Ez a gyakorlat, amely afféle szokásjoggá vált, hozzájárulhat ahhoz - s ezt csak később fogjuk igazán megérteni -, hogy szembenézzünk a bírósági leterhelés növekvő és jelentős emelkedésével az utóbbi években. Még mindig a Törvényszékről szólván, közölni kell, hogy az 1994. szeptember 30-i „Az aggodalom” kezdetű motu proprio-va\30 mind a Szentszék, mind Vati- kánváros állam alkalmazottainak munkaügyi vitái a Törvényszék hatásköréből kikerültek és az Apostoli Szék Munkaügyi Hivatala egyeztető és választottbírói testületé (ULSA) elé kerültek, mely testület határozataival szemben egyedül jogkérdésben lehet jogorvoslattal élni a Fellebbviteli Bírósághoz. Az új rendtartás továbbá megszilárdította a segédhivatali munkakörök belső felépítését, akik az iktató (az irodatiszt szerepkörében) és a bírósági végrehajtók. A Fellebbviteli Bíróságra vonatkozó rendelkezések között említendők a 12. és 13. cikkelyek, amelyek pusztán annyit irányoznak elő, hogy ezen Bíróság elnöke a Rota dékánja legyen, bírái pedig a Rota bírái, ahogyan ezt már az 1946-os bírósági rendtartás 16. cikkelye is rögzítette. Ilymódon jutott kifejezésre a vatikáni igazságszolgáltatás leválási folyamata az Apostoli Szék Nagy Törvényszékeitől, azaz az eltávolodás a pápai állam modelljétől. Megmarad viszont a köldökzsinór a Semmítőszék felé, amennyiben a 18. cikkely értelmében a Semmítőszék elnöke a Signatura Bíróságának prefektusa. A Semmítőszék bírái pedig két bíboros, akik úgyszintén a Signatura tagjai. Emlékeztetni kell a 23. cikkelyre is, amely megőrzi a Semmítőszék kizárólagos illetékességét, a Legfőbb Főpap előzetes egyetértése esetén, a bíborosokkal és a püspökökkel szembeni büntetőügyekben. Az új rendtartás 2. cikkelye kimondja továbbá azt az elvet, mely szerint a bírák egyedül a törvénynek vannak alávetve, és a Legfőbb Főpaptól függenek, amennyiben csupán Őbenne lakozik a plenitudo potestatis. A társasbírói szervek elnökeit illeti az a hatalom és kötelesség, hogy az adott testülethez tartozó bírákat felügyeljék. Végül az új igazságügyi rendtartás megállapította az igazságügyi hatóság előtti képviselet szabályait, amelyet azonban a Római Rota ügyvédei látnak el, ha a civil jogból is diplomáztak. Felfektették az ügyvédek névtárát is, amelyet az irodatiszt kezel a Törvényszék elnökének ellenőrzése mellett (24. cikkely (1) bekezdés). A Fellebbviteli Bíróság elnöke pedig engedélyezheti a névtárba olyan jogászok felvételét is, akik sajátos jártassággal rendelkeznek, és még olyan személyeket is feljogosíthat, hogy az egyes ügyekben ügyvédként vagy ügyvédjelöltként eljárja30 AAS 84 (1994) 841-842.
