Kánonjog 7. (2005)
TANULMÁNYOK - Picardi Nicola: Vatikánváros Államának bírósági rendszere
36 Nicola Picardi ( 1 ) bekezdésében is.18 Egy különleges, elvi jelentőséggel is bíró módosulásról van szó, amennyiben az a bírói hatalom (potestas jurisdictionis) természete elmélyítésének az eredménye a szélesebb kormányzati hatalom (potestas regiminis)19 keretei között. A kánonjogban, amely a vatikáni tárgyi jog alapvető forrása (A jogforrásokról szóló törvény 1. cikkelye), különbséget tesznek a rendes hatalom, amely a jog értelmében a hivatalhoz kötődik20 és az átruházott hatalom között, amely olyan személyeket illet, akiknek ez a hatalom a hivatalukból nem következik (CIC 131. kán. 1. §; vö. CIC [1917] C.197). A vizsgált esetben az igazságszolgáltató hatalom a vatikáni bírói hivatalhoz kötődik és egy állandó hivatalnak ad helyet, amely számára „normálisan” - a törvény értelmében - az igazságszolgáltatás gyakorlása van fenntartva. Az 1929. évi Lex Fundamentalis azonban akaratlanul átruházásról beszélt. Sőt a folyamatos, ex lege átruházásról kellett volna beszélnie, amely mint olyan, egyenlő azonban egy állandó hivatal intézményével. Másfelől, már a pápai jogban, az Apostoli Szék21 nagy törvényszékein kívül az állami törvényszékeket is megillette a rendes bírói hatalom és emiatt a rendes bírói minősítésüket22 * elismerték. Miután tisztázódott, hogy a vatikáni törvényszékekhez is rendes bírói hatalom kapcsolódik, ezt a hatalmat a 2001. évi Lex Fundamentalis 1. cikkelyével kell összhangba hozni, amely elismeri a Legfőbb Főpapnak, mint az állam szuverénjének „törvényhozói, végrehajtói és igazságszolgáltatási hatalmának teljességét”. A kánonjog szerint a rendes hatalom lehet saját vagy megbízásos (CIC 131. kánon 2. §; vö. CIC [1917] c. 197 §. 2). A saját rendes hatalom hire proprio, avagy ex nativo nomine1'' gyakoroltatik, és a megyéspüspököt24, valamint a Római Főpapot25 illeti meg. A megbízásos rendes hatalom viszont olyan hatalom, amely, noha rendes, mindazonáltal nem saját, minthogy az adományozó a megyéspüspök és a Római Főpap26. Megbízásos rendes hatalmat gyakorolnak a megbízott bíró, vagy 18 AAS (2000) 77-78. E törvény, I. cikkelyében, mindazonáltal újra rögzíti a Pápa hatalmának teljességét, azaz az abszolút államformát, amely a Vatikánváros Állam sajátja; vö. DALLA Tőrre, L'attività giudiziaria, 358-359. 12 Minden tekintetben Id. BONNET, P.A., La natura del potere nella curia romana, in BONNET, P.A. - GULLO, C. (ed ), La curia romana nella Costiluzione Apostolica Pastor Bonus, Cittá del Vaticano 109-110. 2,1 BONNET, P.a., Ufficio (diritto canonico), in Enciclopedia dei diritlo, VL. 680-681. 21 Például, ami a Rota Romana-t illeti, De Luca bíboros így részletezte: „singuli auditores sunt delegati, sed ipsum Tribunal est ordinarium”. De Luca, G.B., Relatio Romanae Cunae forensis, eiusque Tribunalium et Congregationum, in Theatrum Veritatis et lustitiae, XV, par. 2, disc. 1, XXXII, 5. E tárgyban lásd PiCARDI, N., II giudice ordinario (le variabili nella tradizione dei diritto comune europeo), in Studi in onore di E. Allorio, I. Milano 1989. 727-728. PiCARDI, N. - GIULIANI, A. (ed ), L’ordinamento giudiziario. III. Rimini 1985. 46. 22 MARCHETTI, Le giurisdizioni nello Stato pontificio, 500-502, 537. ■3 Ld. PiCARDI, Il giudice ordinario, 26. 24 Miként a II. Vatikáni Zsinat meghatározta, a megyéspiispököt „saját rendes és közvetlen hatalom illeti meg; vö. LG 27. 25 A CIC 1442. kánonja, hasonlóan a CIC (1917) 1597. kánonjához. 26 BONNET, Giudizio ecclesiale, 65-66, 99-100.