Kánonjog 7. (2005)
TANULMÁNYOK - Kuminetz Géza: A kánoni forma a latin és a keleti kódexben
28 Kuminetz Géza való joguk gyakorlása vonatkozásában. Amennyiben pozitív valószínű kétség támad a diakónus felhatalmazását illetően, úgy érvénybe lép a ’supplet Ecclesia’ elv alkalmazása, tehát a házasság érvényes lesz. A laikusok delegálásával kapcsolatban az alábbiakat kell figyelembe venni: ez a latin kódexben is csak olyan esetben lehetséges, ha tartósan hiányoznak a papok, és szerencsésebb élni ilyen körülmények között is a rendes, mintsem a rendkívüli formával. Mármost mi a helyzet akkor, ha keleti hívek latin ordinárius joghatósága alá kerülnek a CCEO 916. k. 5§ értelmében, s a házasulandó felek egyike ehhez a keleti egyházhoz tartozik. Ha tehát a világiak házasságkötésnél való közreműködése delegálásának a célja, vagyis a törvény célja az, hogy elkerülhetővé váljon a rendkívüli forma alkalmazása, akkor nincs igazi érv az ellen, hogy a fenti körülmények között ne delegálhatna a latin püspök világi hívőt a házasságkötéshez abban az esetben, ha így elkerülhetővé válik a rendkívüli forma alkalmazása. Természetesen ha a rendkívüli formára kerül sor, úgy annak érvényessége a feltételek teljesülésétől függ. Úgy tűnik azonban, hogy a rendes körülmények között mindenképp szükséges a papi áldás, tehát a papi közreműködés. Rendkívüli körülmények esetében, ami jelen esetben a papok tartós hiányát jelenti, erősebb a házassághoz és a szentséghez való jog, tehát érvényes lesz a kötés abban az esetben is, ha világit delegál a püspök. Ez az elv doktrinális jellegű, tehát érvényes a keleti nem katolikusok házasságára is17. Összefoglalva, az interrituális kérdések esetében maga globalitásában kell hogy tekintetbe vegyünk néhány elvet: 1) a saját rítushoz való jogot; 2) sajátos esetben erősebb a házassághoz való jog az előbbi jognál; 3) a házasságkötés helyének szabad megválasztása jogát, ha egyszerre két különböző rítusú fórum is illetékes; 4) fenyegető súlyos nehézségek fennállta esetében a tisztán emberi törvények nem köteleznek; 5) a pásztori bölcsességet. Ezen elvek fényében az alábbi következtetéseket vonhatjuk le: 1) Valószínűleg nem érvényesek sem a Tocus regit actum’, sem a rítushoz tartozás elvei; 2) a szigorúbb szabály elve érvényes mindaddig, míg lehetetlenné nem válik a saját rítushoz való jog gyakorlása. IV. ÖSSZEGZÉS Az egy katolikus hit olyan gazdag, hogy különböző rítusokban fejeződik ki, olyan rítusokban, melyek méltóságban egyenrangúak, s mint ilyenek őrzendők. Különböző rítusú katolikus hívek a házasságkötés révén tartós módon kerülnek kapcsolatba a másik rítussal. A házasságkötés alapvető jogának gyakorlását kondicionálja valamiképp a rítushoz való jog is. A házasságkötés formája részét képezi a saját rítushoz való jognak, ezért ha különböző lényegi elemei vannak esetünkben a keleti és a latin házasságkötési formának, úgy az jogi konfliktusok forrása lehet. Ezt a veszélyt elkerülendő egyszerű és rugalmas törvényhozásra van szükség, hiszen ez képezi alapját a hatékony köz17 NAVARETTE, U, Questioni sulla forma canonica, in Periodica 85 (1996) 508-509.
