Kánonjog 7. (2005)
KÖNYVSZEMLE
KÖNYVSZEMLE 113 KOWAL, JANUSZ SJ, A házasság felbontása a hit javára (Bibliotheca Instituti Postgradualis Iuris Canonici Universitatis Catholicae de Petro Pátmány nominatae III/6), Szent István Társulat, Budapest 2004. pp. 148 Janusz Kowal jezsuita professzor, aki rendje római egyetemén, a Pontificia Université Gregoriana kánonjogi fakultásán oktat házasságjogot, rendszeres vendégprofesszora a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Kánonjogi Posztgraduális Intézetnek. Tudományos munkássága alapvetően kötődik a házasság hit javára történő felbontásának vizsgálatához (vö. Nuove ’Norme per lo scioglimento del matrimonio in favorem fidef, in Periodica 91 [2002] 459-506). A magyarul megjelent müve, mely Lieber Mária Katalin és Szotyori-Nagy Ágnes fordításában látott napvilágot, emiek a kérdésnek a szisztematikus feldolgozását tartalmazza. A kötet Dr. Kuminetz Gézának, a Posztgraduális Intézet vezetőjének előszava után (5-7) véleményünk szerint két nagyobb egységre bontható, Az első egység (9-56) részletes elemzést ad a hatályos kánoni rendelkezésekről; a második egység pedig a VI. Pál pápa által 1973. december 6-án kiadott Instructio pro solutione matrimonii és Normis proceduralibus dokumentumok tartalmát hasonlítja össze az új normával, illetve mind a hatályos latin, mind a keleti fegyelemmel (60-114). Ezt követi függelékben a Hittani Kongregáció által kiadott A házasság hit javára történőfelbontásának előírásai című dokumentum magyar fordítása (119-134). A Hittani Kongregáció 2001. április 30-án hirdette ki a Potestate Ecclesiae kezdetű normáját, mely kiegészíti a hatályos Egyházi Törvénykönyv 1141-1149. kánonjainak rendelkezéseit a házasság hit javára történő pápai felbontásának feltételeivel. Az Egyház a kezdetektől fogva felbonthatatlannak tartotta a házasságot, hiszen maga Jézus is kifejezetten beszél a házasságról, mint Isten által megkötött szövetségről (Mk 10, 5-9). Ahatályos Egyházi Törvénykönyv ennek alapján a házasság intézményét úgy foglalja össze, hogy az szövetség „amelyben a férfi és a nő az egész élet olyan közösségét hozza létre egymással, amely természeténél fogva a házasfelek javára, gyermekek nemzésére és nevelésére irányul, Krisztus Urunk a megkereszteltek között a szentség rangjára emelte (1055. kán. 1. §). A házassági kötelék felbomlásáról, illetve felbontásáról éppen ezért csak nagyon szűk körülmények között beszélhetünk, melyre a halál esetén túl a két keresztény, vagy egy keresztény és egy meg nem keresztelt el nem hált házasságának pápai felbontása; az ún. privilegium paulinum esete (11-19); a poligám személy katolikussá keresztelése (19-21); az üldözés vagy fogság miatt elkülönült meg nem kereszteltek közüli megkeresztelkedés esete (22-23); illetve az érvényes, de nem szentségi házasság felbontása külön pápai intézkedéssel a példa. Kowal a felsorolt esetek elemzése után kitér azokra az elméleti megfontolásokra, amelyek minden kétely ellenében alátámasztják az Egyház azon hatalmát, hogy a nem szentségi házasságokat, szigorúan meghatározott keretek között, felbonthatja (31-52). A különböző korok jogforrásainak és pápai megnyilatkozásainak nyomán egyértelműen kitűnik, hogy a megkötött és elhált házasságok felbont- hatatlanságát az egyházi tanítóhivatal következetesen megerősítette. Ezzel szemben - utalva XII. Piusz pápa 1941. október 3-i és II. János Pál pápa 2000. január 21-i Rota Romana-n tartott beszédére - a más jellegű házasságok, belső
