Kánonjog 7. (2005)

JOGGYAKORLAT - Csordás Eörs - Tringer László: Képtelenség a házasságra a férfi szexuális túlérzékenysége miatt

KÁNONJOG 7 (2005) 101-104.

JOGGYAKORLAT

CSORDÁS Eörs - TRINGER László

KÉPTELENSÉG A HÁZASSÁGRA A FÉRFI SZEXUÁLIS TÚLÉRZÉKENYSÉGE MIATT

1. A KÉPTELENSÉGRŐL ÁLTALÁBAN; II. A HÁZASSÁGRA VALÓ KÉPTELENSÉGRŐL ÁLTALÁBAN;

III. Szexuális elhajlás (deviancia), mint a képtelenség oka; IV. A férfi szexuális túlérzékenysége; V. A BIZONYÍTÁS.

I. A KÉPTELENSÉGRŐL ÁLTALÁBAN

A klasszikus római regulák között olvashatjuk, hogy «Impossibilium nulla est obligatio» (Celsus: D. 50,17,185). Később a középkorban ezt a jogelvet a kánoni jog így fogalmazta meg «Nemo potest ad impossibile obligari» (Regula Iuris 6: in VII). Az idézett regula mindkét jogrendben azt fejezte ki, hogy általában a lehetetlenségre senki sem kötelezhető.

Az általános jogelv sajátosan is érvényes a házassági beleegyezés kinyilvánítására. A kánonjog mindig elismerte, hogy az idézett regula érvényes azokra az emberekre is (férfiakra és nőkre egyaránt), akik pszichikai rendellenességben szenvednek és ezért képtelenek a házasság bizonyos terheit felvállalni (vö. SRR egy Huber előtt 1996. július 26-án hozott ítélet). Ez pozitív törvényként először az 1983-as Kódexben jelent meg.

II. A HÁZASSÁGRA VALÓ KÉPTELENSÉGRŐL ÁLTALÁBAN

A képtelenség okát kutatva a joggyakorlat a képtelenséget hosszú évszázadokon keresztül az elmebajból és/vagy az ítélőképesség hiányából eredeztette. Az amentia (tudatzavar) és a dementia (elbutulás) a skolasztikus pszichológia és erkölcstan elemi fogalmai közé tartozott.1 Különösen is jellemző volt, hogy a szexuális zavarokból eredő képtelenséget a tudatzavarra vagy az elbutulásra vezették vissza (vö. egy Grazioli előtt 1943. március 16-án hozott ítélet).

Az utóbbi hatvan esztendőben a Tanítóhivatal irányítása alatt a kánoni jogtudomány nagyot fejlődött.1 2 * Az értelmi és akarati készség rendellenességeit egyre világosabban megtudja különböztetni, s bár még mindig rendkívül sok «titok» hú1 Vö. AUGUSTINUS Lehmkuhl, Theologia moralis, II. Friburgi Brisgoviae 1898.9 nm 855.

2 Vö. XII PIUS 1941. október 3-án a Rota Romana testületéhez intézett beszéde, in AAS 33

(1941) 422.