Kánonjog 6. (2004)
KÖZLEMÉNYEK - Gömbös Erzsébet: A rendes egyetemes tanítóhivatal és az infallibilitás
Közlemények 97 tást kell érteni. A római pápa megerősítése ezen esetben nem egy új dogmatizációs aktus, hanem formális tanúsítása egy olyan igazságnak, ami már az Egyház tulajdona, és attól mint tévedhetetlen doktrína adatott át. Arra vonatkozóan, hogy miként értendő a pápa által végleges módon elfogadandónak tanított doktrína jogi értéke, Gnswein hangsúlyozza, hogy nem feltétlenül kell ex cathedra tanításra gondolni. Amikor ugyanis a pápa egy igazságot végleges módon tartandónak deklarál, mint az Egyház feje, hiteles magisztériumának erejében megerősíti, hogy egy igazságot a katolikus hit elidegeníthetetlen letéteményéhez tartozónak gondol hosszú ideje.50 így ebben az esetben az Egyház rendes egyetemes magiszériumának formális megerősítéséről van szó, nem pedig ex cathedra nyilatkozatról, mert annak nyilvánvalónak kell lennie.51 Sullivan is vizsgálja azt, hogy mi kapcsolat, illetve mi differencia van a rendes egyetemes magisztérium által, illetve az ünnepélyes ítélet által infallibilisnek meghatározott doktrína tekintetében.52 A szerző állítja, hogy mindkét esetben isteni és katolikus hittel kell hozzájárulniuk a híveknek az előterjesztett tanításhoz, amint azt mind a 750. kánon, mind pedig a Hitvallás záróformulájának második alpontja is jelzi. Kérdés azonban, hogy miként kell értelmezni a 749. kánon 3. §-ban szereplő definita kifejezést. Sullivan olymódon ad választ a problémára, hogy azt kiterjeszti a rendes egyetemes magisztérium által előterjesztett dogmáknak minősülő doktrínák helyzetére is.53 Arról van tehát szó, hogy midőn egy tanítást illetően a katolikus teológusok között megvan az állandó és egyetemes konszenzus a doktrína végleges voltának tekintetében, s ez a hívek közös elfogadásában is kinyilvánul, azt úgy kell érteni, hogy az adott tétel tévedhetetlenül meghatározott doktrínának minősül, mégpedig dogmának, amennyiben formálisan kinyilatkoztatott igazságról van szó. Amiről ugyanis nem biztos, hogy a rendes egyetemes magisztérium mint formálisan kinyilatkoztatott igazságot terjeszt elő állandó és egyetemes konszenzus birtokában, az Sullivan szerint legfeljebb hiteles magisztériumi tanítás lehet. Mint láthatjuk, az utóbbi idők doktrínafejlődése alapján már világossá vált, ha egyes esetekben nincs is szó dogmatizációs aktusról, egy tanítás akkor is lehet infallibilis, ezek az úgynevezett definitiv tételek. A Sullivan által képviselt kettős kritérium pedig további kérdéseket vet fel: mikor minősül a konszenzus egyetemesnek és állandónak, illetve mit takar a hívek részéről történő elfogadás megnyilvánulása? Kérdés az is, hogy a pápa tanúskodása miért nem kap a szerzőnél nézetünk szerint elégséges hangsúlyt a teológusok konszenzusának vonatkozásában. Az említett két kritérium (katolikus teológusok állandó és egyetemes konszenzusa egy doktrína végleges voltának tekintetében, hívek közös elfogadása) megjelenéséből fakad a következő kérdés: vajon a tévedhetetlenséghez szükséges feltételek megvannak-e az Ordinatio sacerdotalis esetében? Sullivan 50 Maga a Szentatya nyilatkozott így egy Allocutio során; vö. L 'Osservatore Romano, 24. XI. 1995. sl GÄNSWEIN, Commento, 258. 52 SULLIVAN, The Ordinary Universal Magisterium, in The Jurist 56 (1996) 338-360. különösen 352. 53 SULLIVAN, The Ordinary, 353.
