Kánonjog 6. (2004)
TANULMÁNYOK - Szuromi Szabolcs Anzelm: Megjegyzések az egyházi törvény promulgációjának szükségességéhez
Megjegyzések az egyházi törvény promulgációjának szükségességéhez 79 A CIC (1917) 9. kánonjában rendezte az egyházi törvények kihirdetésének a kérdését. E szerint az Apostoli Szentszék az Acta Apostolicae Sedis commentarium officiale-bm, hirdeti és adja ki nyilvánosan a törvényeket, kivéve azokat az egyedi eseteket, amikor más módon tesz eleget a kihirdetés kötelezettségének.26 A kihirdetés dátuma nem a törvény szövegének végén megtalálható dátum, hanem az a nap, amikor a hivatalos közlönyben megjelent.27 Az alacsonyabb szintű jogalkotással kapcsolatosan a CIC (1917) c. 335 § 2 és a c. 362, illetve a c. 291 § 2 és a c. 304 § 2 volt irányadó. Amennyiben tehát plenáris vagy tartományi zsinatról van szó, úgy a zsinati kánonokat szükséges a kihirdetést megelőzően, előzetes felülvizsgálatra megküldeni a Hitterjesztési Kongregációnak.28 Az egyházmegyei zsinaton elfogadott határozatok kihirdetését is előírja a jogalkotó.29 Ez az intézmény azonban nincs felruházva a megyéspüspököt meghaladó jogi tekintéllyel.30 Azaz határozatai semmisek a megyéspüspök jóváhagyása és kihirdetése nélkül, mivel a zsinaton egyedül ő rendelkezik törvényhozói hatalommal. Minden más kötelezően meghívott, vagy meghívható tag mindössze tanácsadásra jogosult.31 A jóváhagyott és kihirdetett zsinati határozatok megtartására kötelezett minden krisztushívő, aki az adott egyházmegyéhez tartozik. Más, a püspök által kiadott új jogszabályok számára is előírja az egyetemes jog a kihirdetést, amelytől fogva kötelező azok megtartása, kivéve, ha a szöveg kifejezetten más időpontot állapít meg. A megyéspüspök illetékes a saját maga által alkotott jogszabályok kihirdetési módjának egyedi meghatározására.32 26 Can. 9. Leges ab Apostolica Sede latae promulgantur per editionem in Actorum Apostolicae Sedis commentario officiali, nisi in casibus particularibus alius promulgandi modus fuerit praescriptus; ct vim suam exserunt tantum expletis tribus mensibus a die qui Actorum numero appositus est, nisi ex natura rei illico ligent aut in ipsa lege brevior vel longior vacatio specialiter et expresse fuerit statuta. Vő. can. 34 § 3 n, 3. Si terminus a quo non coincidat cum initio diei, ex. gr., decimus quarius aetatis annus, annus novitiatus, octiduum a vacatione sedis episcopalis, decendium ad appellandum, etc., primus dies nc computetur et tempus finiatur expleto ultimo dic eiusdem numeri; (...) 27 Conte a Coronata, institutiones iuris canonici, I. 20. 2lt VÖ. Can. 304 § 2. Pariter quae de Conciliis plenariis ct provincialibus can. 281-291 praescribuntur, applicari debent, congrua congruis referendo, Conciliis plenariis vel regionalibus et provincialibus in regionibus Sacrae Congregationi de Prop. Fide subiectis; quae de Synodo dioeccsana can. 356-362, Synodo vicariatus apostoliéi; sed nullam est praefinitum tempus pro Concilii provincialis et Synodi celebratione, et canones Conciliorum, antequam promulgentur, recognosci debent a Sacra Congregatione de Prop. Fide. 29 Can. 291 § 2. Decreta Concilii plenarii ct provincialis promulgata obligant in suo cuiusque territorio universo, nec Ordinarii locorum ab iisdem dispensare possunt, nisi in casibus particularibus ct iusta de causa. 30 Synodus dioccesanus non habet maiorem competentia quam episcopus solus, cum solus episcopus sit iudex et legislator in illa, alii autem praesentes non habeant nisi votum consultivum, Propter hanc rationem etiam solus episcopus subscribit ct confirmat Statuta synodalia, que proinde vim propriae legis non videntur habere, nisi episcopus hoc expresse dicat; obligant tamen omnes fideles in dioecesi habitantes. PrÜMER, D.M., Manuale iuris canonici, Friburgi Brisgoviae 1922.3 37. 31 Vö. Can. 362. Unicus est in Synodo legislator Episcopus, cctcris votum tantum consultivum habentibus; unus ipse subscribit synodalibus constitutionibus; quae, si in Synodo promulgentur, co ipso obligare incipiunt, nisi aliud expresse caveatur. 32 Vö. Can. 335 § 2. Leges episcopales statim a promulgatione obligare incipiunt, nisi aliud in ipsis caveatur; modus autem promulgationis ab ipsomet Episcopo determinatur.
