Kánonjog 6. (2004)
TANULMÁNYOK - Erdő Péter: A "LEX" szó jelentése az ókori kánonjogban (III-VII. század)
A „LEX” SZÓ JELENTÉSE AZ ÓKORI KÁNONJOGBAN (IU—VII. SZÁZAD) 21 Megjegyzendő, hogy a ”lex” szó ilyen használata a kevésbé szakkifejezéssze- rű ókori értelemből következik, abból a jelentésből, amely a „lex dicta” kifejezésben is előfordul. Eszerint a „lex” olyan cselekményt jelöl, amely a kötelezés szándékával rendelkezik és a társadalmi együttélés bizonyos körülményeire vonatkozik107. 3. A dekretálisok A római pápák legrégebbi dekretális levelei közül kérdésünk szempontjából a legnagyobb jelentőségűnek Siricius pápa Himeriushoz intézett levele (385) tűnik. Ebben az első dekretális levélben, amely a kánonjogi gyűjteményekben igen elterjedt108, a „lex” szó több értelemben jelenik meg. A „lex” jelenti a Pentateuchust vagy az egész Ószövetséget. Ebben a levélben nem egyszer olyan kifejezésekben jelenik meg így a szó, mint „in lege Moysi”'09 * 111, „legem venerit implere, non solvere”"0, „dataper Moysen lege”"'. Ugyanezekben a dekretális levelekben a „lex” olyan kötelezettséget vagy normát is jelent, amely az Egyházban az Újszövetségből származik112 113. A szó abban a rendelkezésben fordul elő ilyen értelemben, ahol a klerikusi önmegtartóztatás kötelezettsége szerepel: „quarum [se. Sacrae Scripturae] sanctionum omnes sacerdotes atque levitae insolubili lege constrigimur, ut a die ordinationis nostrae, sobrietati ac pudicitiae et corda nostra mancipemus et corpora, dummodo per omnia Deo nostro in his, quae quotidie offerimus, sacrificiis placeamur”'". A vetus lex kifejezés ugyanezen levél azonos fejezetében az Ószövetséget jelöli, mivel a szövegösszefüggésben azokról a klerikusokról van szó, akik az ószövetségi fegyelem ürügye alatt megszegik a klerikusi önmegtartóztatás szabályát114 115: ,Ji vero, qui illiciti privilegii excusatione nituntur, ut sibi asserant veteri hoc lege concessum; noverint se ab omni acclesiastico honore... dejectos”"5. Kevésbé valószínű ezeknek a szavaknak másfajta értelmezése, amely szerint a „vetus lex” az Egyházban érvényes régi szabályt jelenthetné, mely a klerikusoknak, akik szentelésükkor már házasságban éltek, megengedte volna a házasélet 107 Vö. pl. BlONDI, Lex et ius (9. j.) 175. 108 Az elterjedésről és a szöveg fordításáról lásd WURM, H., Studien und Texte zur Dekretalensammlung des Dionysius Exiguus, Romae 1939. 120-123. 109 Cap. 7 = PL XIII, 1138. A különböző gyűjteményekben található szövegváltozatokhoz vö. pl. PL LVI. 558; PL LXVII. 234; PL LXXXIV. 663. Cap. 7 = PL XIII. 1139. Vö. pl. PL LVI. 558; PL LXVII. 235; PL LXXXIV. 633. 111 Cap. 8 = PL XIII. 1141. Vö. pl. PL LVI. 559; PL LXVII. 235; PL LXXXIV. 634. 112 SIRICIUS az Újszövetséget idézi (Ep. Ad Himerium cap. 7 = PL XIII. 1139). 113 PL XIII. 1139. Vö. pl. PL LVI. 559; PL LXVII. 235; PL LXXXIV. 633-634. 114 Cap. 7 = PL XIII. 1138: (...) sacerdotes (...) crimen suum hac praescriptione defendere, qua in veteri Testamento sacerdotibus ac ministris generandi facultas legitur attributa. Vö. COCHINI, C., Origines apostoliques du célibat sacerdotal, Paris-Namur 1981. 30-31. 115 Cap. 7 = PL XIII. 1140. Vö. PL LVI. 559; PL LXVII. 235; PL LXXXIV. 634.
