Kánonjog 6. (2004)

TANULMÁNYOK - Erdő Péter: A "LEX" szó jelentése az ókori kánonjogban (III-VII. század)

A „LEX” SZÓ JELENTÉSE AZ ÓKORI KÁNONJOGBAN (III—VII. SZÁZAD)

19

A para tón exó nomón görög kifejezés pedig ennek a kánonnak egy másik fordításában, abban, amely a Collectio Hispana révén igen nagy elterjedtségre tett szert, így hangzik:,.publicis etiam legibus”90.

Hasonlóképpen a II. Sevillai Zsinat (619) 3. kánonja a világi törvényt a „lex mundialis”-t a kánonok rendelkezésével állítja kifejezetten szembe. „Scibitur enim in lege mundiali de colonis agrorum... Non aliter et de clericis [qui] in agro ecclesiae operantur canonum decreto praecipitur”9'. Szinte ugyanilyen módon beszél ugyanezen Zsinat első kánonja a lex mundialis-xóf1. Megjegyzendő azonban, hogy ennek a Zsinatnak a 13. kánonja a „lex” szót a Pentateuchusra is használja93. A IV. Toledói Zsinat (633) 34. kánonjában a világi jogszabályt ius legis-nek nevezi94; a 46. kánonban a kánonokat a leges publicae ellentéteként említi95; a 75. kánonban pedig a „lex” szóval a világi jog rendelkezését jelöli96. A 638-as VI. Toledói Zsinat 12. kánonjában világosan megkülönbözteti a törvényeket (leges) a kánoni rendelkezésektől (canonum sententiae)91. A 646-os VII. Toledói Zsinat első kánonjában így tesz különbséget: „et mundana lege, et ecclesiastica convenit instanter disciplina corrigere”99,. Bármi legyen is a „lex” szó jelzője ezekben a szövegekben, ellentétet vagy legalább különbséget jelez a világi jogszabályok és az egyházi normák között. Minden esetre a „lex” név mindig a világi jogszabályok oldalán jelenik meg ezekben az ellentétpárokban.

i. A „lex” szó megjelenik a „szabály” általános jelentésével vagy a „kötelezettség” jelentéssel is, például a vizigót Hispánia zsinatainak szóhasználatában olyan kifejezésekben, mint leges poenitentiae99, vagy „continentiae, absolutionis vel districtionis tribuat legem”'00.

k. Különleges figyelemre méltók azok a cikkelyek, amelyekben a „lex divina” a Szentírást vagy a Pentateuchust jelöli, és egyben hangsúlyozottan különbözik az egyházi kánonoktól. Ilyenkor az egyházi kánonok a Szentírástól függő normaként jelennek meg, sőt olyan nonnaként, amely a Szentírás kívánalmainak vagy követelményeinek megtartását sürgeti. A 633-as IV. Toledói Zsinat 20. kánonjában a következőt olvassuk:

„In vetere lege ab anno vicesimo et quinto levitae tabernaculo servire mandatur,

cuius auctoritatem in canonibus etsanctiipatres sequuti sunt. Nos et divinae le911 La Colección (62. j.) III. 258 versus 466.

91 Concilias visigóticos (64. j.) 165.

92 Uo. 163.

93 Uo. 172-176.

94 Uo. 205; vö. C. Th. IV, 14, 1 (Brev. Alar. IV, 12, 1) kiad. (68. j.) 1/2. 194.

95 Concilios visigóticos (64. j.) 207-208.

96 Uo. 220.

97 Uo. 241.

18 Uo. 250. Vö. Du CANGE, C. - Favre, E., Glossarium mediae et infimae latinitatis, V. Paris 1938. 81. coi. 2.

99 Cone. Tolet. VI (a. 638) c. 8. 12 = Concilios visigóticos (64. j.) 239. 241: „normas”, „obligationes”.