Kánonjog 6. (2004)
KÖZLEMÉNYEK - Gömbös Erzsébet: A rendes egyetemes tanítóhivatal és az infallibilitás
Közlemények 95 sodlagos tárgy anyaga lehet definiálva mint igazság, de nem olyan, mint amit ’isteni hittel’ kell hinni. Vagyis, miközben a magisztérium infallibilitása az elsődleges tárgyak definiálásában hit-dogma, a másodlagos igazságokat illetően nem az, de egy a katolikus teológusok által közösen tartott és a rendes egyetemes magisztériumtól megerősített igaz doktrína.41 Sullivan a leginkább vitatott kérdésként azt jelöli meg, vajon a természetes erkölcsi törvény összes normája belül esik-e az infallibilis magisztérium tárgyán? Általánosan elfogadottnak tartja azt a véleményt, hogy néhány ilyen alapvető norma egyben isteni kinyilatkoztatás is és így az elsődleges tárgyhoz tartozik, következésképpen infallibilisnek tanítható. Azonban ilyen normával kapcsolatban még nem született ünnepélyes definíció.42 Sullivan szerint vitán felüli tény, hogy a természetes erkölcsi törvény kérdései belül vannak ennek a rendes, nem infallibilis magisztériumnak illetékességén. A katolikus teológusok közti véleménykülönbség inkább abban van, hogy a magisztérium képes-e végleges és infallibilis nyilatkozatot tenni a természetes erkölcsi törvényre vonatkozó kérdésekről.43 Ezen modem komplex problémát illetően pedig a megoldás nem található meg a kinyilatkoztatásban, de az emberi értelem fényénél felismerhető, hiszen az erkölcsi igazság keresése az ’örömhír’ és az ’emberi tapasztalat fényénél’ egyaránt kötelez a Zsinat tanítása szerint.44 Sullivan két pontban próbál választ adni a tárgyalt kérdéskörre. Az első gondolat lényege az, hogy ha ilyen erkölcsi normák Isten kinyilatkoztatott szavában nincsenek formális módon jelen, akkor ezek az infallibilis tanításnak csak a másodlagos tárgyához tartoznak. Ilyen esetben a magisztérium csak akkor határozhatja meg ezeket tévedhetetlenséggel, ha biztosan kimutatható, hogy ha a magisztérium nem hozna definitiv ítéletet egy ilyen dologról, akkor nem volna képes megvédeni vagy kifejteni egy formálisan kinyilatkoztatott igazságot.45 Másodszor, ha a magisztérium egy kérdésről infallibilis ítéletet hozott, akkor azt mint abszolút végleges és megváltoztathatatlan igazságot kell tartani. Kérdés azonban, hogy helyénvaló-e abszolút végleges és megváltoztathatatlan ítéletről beszélni az efféle problémát illetően. Fennáll ugyanis annak lehetősége, hogy a jövő tapasztalata lehetővé teszi majd ezen aktuális erkölcsi problémák új vonatkozási rendszerbe való helyezését, melynek nyomán azok felülvizsgálást igényelnek, lévén alávetve egy későbbi, új tapasztalatnak. Végül a szerző leszögezi, hogy a magisztérium infallibilitása a nem kinyilatkoztatott dolgokra vonatkozóan nem hitbeli dogma. Éppen ezért, ha a magisztérium definiált volna egy ilyen tételt, a katolikusok nem lennének kötelezve a hit-aktussal történő feleletre.46 Itt azonban újból ahhoz a teológiai kérdéshez jutottunk, hogy miként kell kezelni a szoros és nem szoros értelemben vett kinyilatkoztatott igazságokat. 41 SULLIVAN, Magisterium, 619. A szerző itt a Mysterium Ecclesiae már ismertetett tanítására utal, vő. AAS 65 (1973) 401. 42 Ratzinger azonban ide sorolja a szándékos gyilkosságot a Nota doctrinalis Professionis-ban, ezzel Sullivan ekkor még kronológiai okok miatt természetesen nem számolhatott. 43 SULLIVAN, Magisterium, 620. 44 GS 46 45 Úgy tűnik, a szerző a definitiv kifejezést nem az általunk in modo definitivo hozzájárulás értelmében használja, hanem a 749. kánon 2. § által megismert kondíció értelmében: midőn egy nézetben, mint véglegesen tartandóban megegyeznek.
