Kánonjog 6. (2004)

TANULMÁNYOK - Rhimer Zoltán: A szentszéki dokumentumok műfajainak tipológiája és terminológiája - I. rész

62

Rhimer Zoltán

Eredet és használat. Bár a szenttéavatások hosszú történetre tekinthetnek vissza az Egyházban,169 170 a sollemnis canonizatio műfaja csak az AAS indulásával született meg, korábban ugyanis a Szentszék ilyen jegyzőkönyveket egyszerűen nem publikált. A szenttéavatási cselekmények a pápai udvar legünnepélyesebb vallási szertartásai közé tartoznak,171 amelyek keretében két konkrét pápai aktus szerepel: az egyházfő által által kimondott ünnepélyes szenttéavatási formula és az új szent(ek)ről szóló homília (ezek azonban írásba foglalva önálló műfajokként, ill. azok részeként jelennek meg, 1. a litterae decretales és a homilia kategóriáját).172 Sollemnis canonizatio anyaga 1962 és 1970 között összesen 11-szer jelent meg nyomtatásban. 1971 óta e műfaj - talán éppen jelentősen gyakoribbá válása miatt - nem szerepel többé az AAS hasábjain, az eseményről kiadott dekretális-levél viszont természetesen utal a megtörténtére.

Tekintély. A szenttéavatás leírása önmagában pusztán tájékoztató jellegű, a benne szó szerint közölt ünnepélyes formula173 azonban a litterae decretalesnál ismertetett kánoni hatást eredményezi, ezért ugyanazzal az erővel bír.174 A szertartás alkalmával elmondott pápai homilia tekintélye ugyancsak megegyezik az e műfajba tartozó egyéb szövegekével.

Magyar terminológia. A sollemnis canonizatio magyarul az „ünnepélyes szenttéavatás / kanonizáció” formában adható vissza. Megjegyzendő azonban, hogy az aktus puszta ismertetése az AAS-ben nem tekinthető önálló pápai dokumentumtípusnak, formális kibocsátó hiányában pedig nem is lehet rá úgy hivatkozni, mint a többi, eredeti szövegben testet öltő műfajra.

(Sacra) Consistoria

Forma. Az előzékszöveg a bíborosi összejövetel műfajának megjelölése után annak típusait közli. Aláíró és címzett nincs. - A beszámoló formája a Sollemnis

169 Pl. XXIII. János: AAS 54 (1962) 305-309 (Boldog Martino de Porres szenttéavatása, 1962. május 6.); VI. Pál: AAS 59 (1967) 1017-1026 (Boldog Benildo szenttéavatása, 1967. október 29.).

170 Az újabb összafoglalások közül lásd APECITI, E., L’evoluzione storica déllé procedure ecclesiastiche di canonizzazione, Quadcmi di diritto ecclesiale 11 (2002) 57-90; SZUROMI, Egyházi intézménytörténet (77. j.) 72-75, 149-151.

171 VI. Pál, Pontificalis domus motu proprio, 1968. március 28., 4. p., 2. §, AAS 60 (1968) 309.

172 A különböző szóbeli és írásbeli pápai aktusok összefüggéseire a legjobb modem példa a Szűz Mária mennybcvétclénck hittételként való kihirdetésével kapcsolatos megnyilatkozások anyaga (AAS 42 [1950] 753-795): a dogmát ünnepélyesen kimondó constitutio apostolica, az ezt előkészítő consistorium semipublicum XII. Pius latin allocutiójával, maga a sollemnis dogmatica definitio, benne egy olasz nyelvű pápai allocutióval, a dogma kihirdetése előtt a világ püspökeinek küldött epistula encyclica, s végül a pápa latin oratiója a Rómában összegyűlt főpapokhoz. Ezután következik a Szent Rítuskongregáció „Urbis et orbis” decretumà az új miseszöveg pápai jóváhagyásáról.

173 Erről lásd FRUTAZ, A. P., «Auctoritate ... Beatorum Apostolorum Petri et Pauli»: saggio sulla formula di canonizzazione, in Antonianum 42 (1967) 435-501.

174 Vö. GUTIÉRREZ, La proclamazione della santità nella Chiesa (123. j.) különösen 510-526. AIMONE, P.V., La qualifwazione canonico-teologica delle pronunce papali di beatificazione e di canonizzazione, in Apollinaris 75 (2002) 539-656, különösen 556-563.