Kánonjog 6. (2004)

TANULMÁNYOK - Rhimer Zoltán: A szentszéki dokumentumok műfajainak tipológiája és terminológiája - I. rész

A SZENTSZÉKI DOKUMENTUMOK MŰFAJAINAK TIPOLÓGIÁJA ÉS TERMINOLÓGIÁJA 49

rész. Ez az elkülönülés azonban elsősorban tartalmi, s nem formai jellegű: az új szabályok kihirdetésére való utalás (oklevéltani szakszóval a promulgatiós formula) ugyanis az első rész végén, tehát magán a dokumentumon belül található. Önálló, pusztán kihirdető funkciójú dokumentum alkalmazására a pápai aktusoknál két okból kerül sor: terjedelmi okból, ha a kihirdetett dokumentum jelentősen meghaladja a kihirdető dokumentum szokásos mértékét, pl. önálló kötetet alkot, mint a törvénykönyvek (CIC, CCEO), liturgikus könyvek (misekönyv, római naptár) és egyéb mintakiadások (Nova Vulgata, katekizmus) esetén; ill. tartalmi okból, ha a kihirdetett dokumentum egy konkrét önálló szerv, intézmény stb. belső működését szabályozza (ordo vagy statuta).98 99 Ilyen pápai kihirdető dokumentumok tipikusan a constitutio apostolica, a litterae apostolicae és a litterae apostolicae motu proprio datae.

A kúriai aktusok körében ezzel szemben viszonylag gyakori a dokumentumkettősség. Ez a megoldás az AAS-ben rendesen akkor kerül elő, ha a kiadandó jogi tartalmú szöveghez nem járul, ill. azzal nem vegyül hosszabb bevezetés és magyarázat, egyébként ugyanis az előírások a pápai dokumentumkhoz hasonló módon magába a kihirdető dokumentumba vannak integrálva. A kúriai aktusoknál ugyanakkor a dokumentumkettősség alkalmazásának okát és módját gyakran nem lehet egykönnyen meghatározni.100 A kihirdetett dokumentumok jellemzően olyan többes számban álló, a normatív tartalomra utaló általános megjelöléseket viselnek, mint normae (servandae), regulae (servandae), ordinationes (? regolamento) stb. A pápai kihirdető aktushoz társulni szokott dokumentumok közül egyesek, pl. az ordo vagy a statuta kúriai kihirdető dokumentummal is megjelenhetnek, s a pápai mellett vagy helyett ugyancsak kúriai aktus teszi közzé az egész latin Egyház számára előírt liturgikus szövegeket is.101 A kihirdető dokumentumok a dikasztériumok leggyakrabban alkalmazott, rendes dokumentumai: az Államtitkárság esetében a rescriptum ex audientia SS.mi, a kongregációknál pedig a decretum.

98 Vö. MORRJSEY, Papal and curial pronouncements (13. j.) 108.

99 Régebben egészen kivételesen előfordult jellegzetesen kúriai, vagyis nem pápai dokumentumtípus ilyen formájú kibocsátása is (X. Pius híres Tra le sollecitudini motu propriója az egyházi zenéről [1903. november 2., ÁSS 36 (1903/04) 329-339] valójában nem egyéb, mint a belefoglalt és kifejezetten törvényerejűnek minősített instructio kihirdető dokumentuma), ez azonban annyira szokatlan volt, hogy a szakmai gyakorlatban a kihirdető dokumentum „abszorbeálta” a kihirdetettet, vagyis annak önálló műfajára egyáltalán nem történt hivatkozás (még a törvényhozó, ill. utódja részéről sem), ehelyett mindig csak a pápa „motu proprióját” emlegették.

100 A korábbi gyakorlat alapján azt lehetett mondani, hogy a decretum eredendően rövid, lényegre törő műfaj, ezért hosszabb jogszabályok esetén a rendelkező részt külön normae, regulae (sőt instructio) megjelölésű dokumentumban szokás kibocsátani. Újabban viszont több olyan decretum született, amely a bevezető rész után lényegesen hosszabb, számozott szövegegységekre tagolódó rendelkező részt is tartalmazott.

101 A kihirdetett dokumentum olykor más, rendesen önálló formában közzétett műfaj, pl. instructio is lehet (vö. a fent, 100. j.).