Kánonjog 6. (2004)
TANULMÁNYOK - Rhimer Zoltán: A szentszéki dokumentumok műfajainak tipológiája és terminológiája - I. rész
32 Rhimer Zoltán A normatív aktusok első szintje a jogszabályoké, amelyeknek két fajtája van: a törvények (I. könyv, 1. cím: 7-22. k.) és az általános közigazgatási aktusok21 (I. könyv, 3. cím: 29-34. k.).22 Ez utóbbiak „a törvényeknél alacsonyabb rangú valódi jogszabályok”,23 amelyeknek ismét két típusa létezik: a decretum generale exsecutorium (31. k., 1. §) és az instructio (34. k., 1. §). ACIC ezekkel együtt tárgyalja még a közigazgatási hatalommal bíró szervek nem közigazgatási jellegű általános normatív aktusait, amelyeket a decretum generale kifejezéssel jelöl és törvényerejűnek minősít (29. k.).24 Annak ellenére, hogy e három kategóriát a CIC kommentátorai időnként „okmánytípusnak” nevezik,25 vagyis egy dokumentum konkrét megjelenési formájának (általános értelemben: műfajának) tekintik, azok valójában jogszabálytípusok, vagyis tartalmi kategóriák. Ha ugyanis dokumentumtípusok volnának, az összes egyházi jogszabály kizárólag a lex, a decretum generale, a decretum generale exsecutorium és az instructio műfajmegjelölést viselné, ami viszont nagyjából annyira távol áll a valóságtól, amennyire a CIC alapján egyébként kívánatos volna.26 21 A CIC és a kánonjogi nyelv actus administrativus szakkifejezését a továbbiakban a magyar (közjjogi terminológiában bevett közigazgatási aktus formában adjuk vissza. 22 A CIC szerkesztői a 29-34. kánonoknak nem akarták egy lehetséges genus proximum címét adni, ezért inkább felsorolással fejezték ki a tartalmukat. A 4. címből (De actibus administrativis singularibus) azonban a contrario következik, hogy az előzőekben az általános közigazgatási aktusokról volt szó, vő. pl. WÄCHTER, Gesetz im kanonischen Recht (16. j.) 209-210. 23 ERDŐ, Egyházjog, (15. j.) 107 (n. 219). 24 A lex és a decretum generale közötti különbség oka és jellege a CIC-bcn nincs kifejtve, a szakirodalomban pedig vitatott. BolOGNINI, F., Lineamenti di diritto canonico, Torino 1991.2 1128 szerint a különbség abban áll, hogy a decretum generale, amelyet sürgős esetekben egy már létező törvény kiegészítésére adnak ki, nem éri cl a - természeténél fogva tartós - „valódi törvény méltóságát”. JÍMENEZ URRESTI, T.I., De los decretos generales y de las instrucciones (cc. 29-34), in ECHEVERRÍA, L. (ed.), Código de derecho canónico. Edición bilingüe comentada (Biblioteca de autorcs cristianos 442), Madrid 1991.10 37-41 a két műfaj tartalmi különbségeit hangsúlyozza és hat olyan szempontot sorol fel, amelyek adott esetben a decretum generale alkalmazását indokolják. Ezzel szemben GARCÍA MARTÍN, J., Le norme generali del «Codex iuris canonici» (Institutum Iuridicum Claretianum, Manualia 1), Roma 2002.4 163-164 utal rá, hogy a decretum generale fogalma az egyetemes és részleges zsinatok, valamint a püspöki konferenciák normatív aktusait is magában foglalja. 25 Pl. Az Egyházi Törvénykönyv. A „Codex iuris canonici" hivatalos latin szövege magyar fordítással és magyarázattal, Budapest 2001.4 109-110 (ad c. 29-34) és 112 (ad c. 34). 26 Bár a decretum (generale) és az instructio szavak a Szentszék hivatalos közlönyében cgy-cgy dokumentum (formális) műfajmegjelöléseként szoktak szerepelni, amint azonban az a 33. k. 1. §-ából is kiderül (Decreta generalia exsecutoria, etiamsi edantur in directoriis aliusvc nominis documentis [...]), a CIC-bcn mégis tartalmi kategóriákat jelölnek. A decretum generale exsecutorium és a directorium mint tartalmi, ill. formai kategória eltérése különösen is szembeötlő, hiszen amig a decretum generale kifejezés újabban csak ritkán, az exsecutorium jelzővel ellátva pedig sohasem fordul elő a hivatalos közlöny hasábjain, addig a directoriumma\ annál gyakrabban lehet ugyanott találkozni. Az instructio esetében ugyanakkor a tartalmi és a formai szempont egybemosódik, jóllehet különbségük jogilag igen releváns: egyrészt ugyanis nem minden instructio műfajú dokumentum normatípusa instructio (I. e műfaj tárgyalásánál), másrészt nem minden instructio jellegű dokumentum viseli az instructio megjelölést, hanem gyakran normae (directivae), litterae circulares, epistula, ratio fundamentalis stb. felirattal jelenik meg (vö. HUELS, A theory of juridical documents [17. j.], 355).
