Kánonjog 6. (2004)
TANULMÁNYOK - Erdő Péter: A "LEX" szó jelentése az ókori kánonjogban (III-VII. század)
18 Erdő Péter tabb értelemben: ez utóbbi esetben ugyanis a „lex rontana” magára a Breviarium Alarici elnevezésű gyűjteményre vonatkozik82 83. Hasonlóképpen az 511 -es Orléans-i Zsinat első kánonjában a „lex rontana” inkább a római jogot jelenti általánosságban és talán még nem az 506-ban készült Breviarium Alaricit. Mindenesetre a kifejezés azt hangsúlyozza, hogy a római jogi szabályok különböznek az Egyház kánonjaitól: „quod eccleasistici canones decreuerunt et lex Romana constituit”*1,. Ugyanez a Zsinat 23. kánonjában említést tesz a „lex saecularis”-ról84; ez a kifejezés bennfoglaltan feltételezi, hogy van másmilyen, erkölcsi vagy talán egyházi törvény is. Az 541-es Orléans-i Zsinat 35. kánonja az elévülésről szólva utal a tempora legibus constitutá-ra*5. Itt a „lex” nyilvánvalóan a római jog szabályát jelenti86 87. Az 581 -583-ban tartott Mdconi Zsinat 16. kánonja megkülönbözteti a kánonokat és a törvényeket, vagyis a „leges”-t. Az utóbbit a világi, az előbbit az egyházi törvényekre érti: „non solum cannonecis statutis, sed et legum beneficio”*1. Egyes Codexek ugyanezen Zsinat 18. kánonjának olyan lectio variánsát tartalmazzák, amelyben a Secundum legem infamia notabuntur kifejezés található88 89. Ebben a szövegösszefüggésben is a „lex” szó világi jogi normát jelöl. h. Egyes zsinati rendelkezések a „lex” szót valamilyen jelzővel ellátva alkalmazzák a világi törvény értelmében, avégett, hogy hangsúlyozzák a különbséget a világi jognak ezen szabályai és az egyházi jogszabályok között. Ám a kánoni normát ezek a szövegek sohasem nevezik „lex”-nek. Még valamilyen megkülönböztető jelzővel ellátva sem alkalmazzák rá ezt a szót. A 451-es Chalcedoni Egyetemes Zsinat 18. kánonjában a római jog törvényeinek a kánoni előírások az ellentétei. Dionysius Exiguus latin fordításában a kánon így hangzik: „Coniurationis et conspirationis crimen et ab exteris legibus est omnino prohibitum, multo magis hoc Dei ecclesiam ne fiat, ammonere conveniet”*9. 82 CCL 148 A. 186 versus 292; vö. C. Th. IX, 25, 1 int. cs IX, 25, 2 (Brev. Alar. IX, 20, 1-2) = kiad. (68. j.) 1/2. 478-479. Vö. STICKLER, Historia (55. j.) 434: „Breviarium Alarici in Galliae regionibus Lex Romana simpliciter dicta habebatur". GARCIA Y GARCIA, A., Historia del Derecho Canónico. J. El primer milenio (Instituto de Historia de la Teológia Espanola. Subsidia 1), Salamanca 1967. 337. nt. 25. 83 CCL 148 A. 4 versus 18; vö. C. Th. IX, 45, 4 (Brev. Alar. IX, 34, 1) = kiad. (68. j.) 1/2. 520-524. 84 CCL 148 A. 11 versus 151; vö. C. Th. IV, 14, 1 (Brev. Alar. IV, 12, 1) = kiad. (68. j.) 1/2. 194-196. 85 CCL 148 A. 141 versus 229-230. 86 Vö. pl. C. Th. IV, 15, 1 (Brev. Alar. IV, 13, 1) = kiad. (68. j.) 1/2. 196. 87 CCL 148 A. 227 versus 105-106. 88 CCL 148 A. 228. lásd a kritikai kiadást. Vö. MORDEK, H., Kirchenrecht und Reform im Frankenreich. Die Collectio Vetus Gallica, die älteste systematische Kanonessammlung des fränkischen Gallien. Studien und Edition, Berlin - New York 1975. 567. 89 Conciliorum Oecumenicorum (52. j.) 95.
