Kánonjog 6. (2004)

KÖNYVSZEMLE

KÖNYVSZEMLE

167

kozások, melyek az állam és az egyház elválasztását vetik fel. Noël Treanor a COMECE (az Európai Közösség püspöki konferenciáinak bizottsága) tevékenységét ismertette: ez a szervezet egyike a tizenhatezer érdekképviseletnek és lobbyszervezetnek, melyek Brüsszelben az Európai Unió szerveinél működnek; kitanulva az érdekérvényesítés új módjait, számos ügyben a COMECE eredményesen tudott fellépni az egyház és a vallásszabadság védelmében. Peter Tetinger a Charta által felvetett kérdéseket elemzi, különösen a házasság és a család védelme - védelmének hiánya - szemszögéből. Összefoglaló tanulmányában Mark Hill valószínűsíti, hogy az állami egyházjogi modellek Európában konvergálni fognak. A közös elvi alap ebben a vallásszabadság tisztelete, a közös kihívás pedig a fokozódó szekularizáció és az erősödő vallási pluralizmus erősödése. Van-e lelke az Európai Uniónak? Az egyházak intézményes jelenlétéről az Unió sem mondhat le: a vallási tapasztalaton alapuló álláspontok Európa számára is nélkülözhetetlenek - hogy lelke lehessen.

SCHANDA Balázs

SZUROMI Szabolcs Anzelm O.Praem., Egyházi intézménytörténet (Bibliotheca Instituti Postgradualis Iuris Canonici Universitatis Catholicae de Petro Pázmány nominatae 1/4), Szent István Társulat, Budapest 2003. pp. XLVIII + 237

Az elmúlt év májusában látott napvilágot Szuromi Szabolcs Anzelm premontrei szerzetes-pap, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Kánonjogi Posztgraduális Intézet Alkotmányjogi Tanszék tanszékvezető egyetemi tanára tollából az egyházi intézmények fejlődéséről szóló, hiány- és hézagpótló műve.

Az egyházjog tanulmányozásában elengedhetetlen szerepet töltenek be a történeti diszciplínák, ugyanúgy, mint a világi jogtudomány területén a jogtörténet. Hagyományosan három történeti tárgy keretében ismerkednek meg a hallgatók a historikus ismeretekkel: a jogforrástörténet, a kánoni tudománytörténet, valamint a jelenleg tárgyalandó intézménytörténet kapcsán. Az egyházi intézménytörténet önálló művelése a barokk korra nyúlik vissza. A legátfogóbb és évszázadokon át alapműnek Louis THOMASSIN XVII. században keletkezett összefoglaló műve számított, ezt csupán a XIX. század végén múlta felül Paul HINSCHIUS kézikönyve. A XX. században újabb remekek születtek, Gabriel LE BRAS, Jean GAUDEMET, Bertrand KURTSCHEID által, csupán a legnevesebb tudósokat említve.

Magyar nyelven ilyen jellegű összefoglaló mű eddig nem született. A Szent István Társulat a Bibliotheca Instituti Postgradualis Iuris Canonici Universitatis Catholicae de Petro Pázmány nominatae, Institutiones alsorozatának ötödik számaként jelentette meg a most ismertetendő alkotást. A237 oldalas müvet 48 oldalt számláló rész előzi meg, amely a tartalomjegyzéken túl ERDŐ Péter, Eszter- gom-Budapesti érsek bevezető és ajánló sorait, a rövidítések kimerítő jegyzékét, valamint részletes forrás és szakirodalmi felsorolást tartalmaz. A 422 művet felvonultatójegyzék latin, magyar, német, olasz, francia, angol, spanyol nyelven írott műveket foglal magában, így még az írás érdemi részének ismerete előtt megbízó-