Kánonjog 6. (2004)
KÖNYVSZEMLE
KÁNONJOG 6 (2004) 163-168. KÖNYVSZEMLE ERDŐ Péter, Egyházjog (Szent István kézikönyvek 7), Szent István Társulat, Budapest 2003. pp. 878 Erdő Péter kánonjogász professzor neve összeforr Magyarországon az 1983. január 25-én II. János Pál pápa által kihirdetett új Egyházi Törvénykönyv kétnyelvű, kommentált kiadásának elkészítésével, illetve az új Kódex alapján álló egyházjogi kézikönyv megjelentetésével. Ezzel a két monumentális munkával a szerző valóban iskolát teremtett a hazai kánonjogi képzés és az egyházi jogalkalmazás területén. Egyházjog című alapműve 1991-ben jelent meg először nagy segítséget nyújtva a hittudományi képzésben elhelyezkedő egyházjogi oktatásnak, de egyúttal az egyházmegyei bíróságok működéséhez is. Az eltelt tizenkét év alatt számos új egyetemes és részleges jogszabály és módosítás látott napvilágot, nem beszélve a kánonjog tudományának újabb eredményeiről. Sajátosan is igaz ez a magyarországi egyházi életben mind az intézmények, mind a részleges egyházi jogszabályok terén bekövetkezett változásokra. Sőt, ezalatt magának az egyházjog oktatásának a területei is jelentősen bővültek. Ezek az új körülmények szükségessé tették Erdő professzor kézikönyvének átdolgozását. Szerkezetileg a mü hét nagy egységre oszlik. Az első rész Bevezetés a kánoni jogba címmel a kánonjog fogalmát és más tudományokhoz, illetve tudományágakhoz való viszonyát, továbbá a jogi jelenség egyházon belüli alapjait vizsgálja (47-63), de itt található az egyházjog történetének rövid, a történeti kutatások legfrissebb eredményeit felhasználó összefoglalása is, egészen a keleti egyházjog kodifikációjáig (64-80). A második rész hagyományosan az egyházjog általános normáit ismerteti, különös tekintettel az Egyházi Törvénykönyv hatályossági körére (81-90). Ennek a résznek a kormányzati hatalommal és az egyházi hivatalokkal foglalkozó fejezetei külön méltatást érdemelnek, melyek a téma nemzetközi szinten is kimagasló értelmezését nyújtják (150-193). A harmadik részben Isten népének, azaz a krisztushívők kötelességei és jogai kerülnek taglalásra egyedi életállapotaiknak megfelelően. Az egyházi alkotmányjognak ezen tárgyköre után kap helyet az egyház hierarchikus felépítésének és a megszentelt élet és az apostoli élet jogi sajátosságainak a bemutatása. A Szerzőnek nem szándéka ez utóbbi téma bemutatásával a szerzetesjog teljes területének részletes elemzése, hiszen az önálló kézikönyvi feldolgozást kíván. A negyedik részben Erdő professzor az Egyház tanítói, az ötödikben megszentelői feladatát ismerteti, ami a szentségi jogot öleli fel, legnagyobb egységként a házasságjog rendszerének körültekintő vizsgálatával (501-600). Végezetül az egyházi büntetőjog és az eljárásjog feldolgozását olvashatjuk (601-810). A Szent István kézikönyvek sorozatban megjelent újabb kiadás számos bővítést tartalmaz az 1991-es kiadáshoz képest, melyek közül kiemelkedik a kánonjog oktatásának áttekintése. Hasonlóan jelentős változás az egész kötet tekintetében a Keleti Katolikus Egyházak közös jogára 1990. október 18-án kihirdetett Codex Canonum Ecclesiarum Orientalium normáinak ismertetése, elsősorban olyan esetekben, amikor azok közvetve a latin rítusúakra is kötelezettséget rónak.
