Kánonjog 6. (2004)

TANULMÁNYOK - Erdő Péter: A "LEX" szó jelentése az ókori kánonjogban (III-VII. század)

A „LEX” SZÓ JELENTÉSE AZ ÓKORI KÁNONJOGBAN (III-VI1. SZÁZAD)

13

De a Didascalia nem feledkezik meg a „lex” szó általánosabb biblikus értelméről sem, amely szerint ez a szó a Pentateuchust, Mózes öt könyvét jelenti. Ezért a szerző a Szentírás keresztény olvasóját így figyelmezteti: „cum legem legis, ab omnibus praeceptis eius et ligaturis longe te abstineas”*3. (Amikor a Szentírást olvasod, távol légy attól, hogy összes parancsait és kötöttségeit kövesd). Tekintettel az első századok keresztényeinek vitáira, az ószövetségi előírások hatályban maradásáról, és az egész zsidó tradíció érvényességéről, nem csoda, hogy a Didascalia, mely eredeti nyelven (görögül), még a III. században keletkezett, azon igyekszik, hogy megmagyarázza, melyek a régi Izraelnek azok a jogszabályai, amelyek Krisztus Egyházában továbbra is érvényesek. Noha itt nincs mindig szó jogi jellegű normákról, maga ennek a kérdésnek a feltevése is már kánonjogi érdeklődést mutat az Egyházon belül, egy olyan Egyházon belül, amely a római jellegű jogi technikával saját életének szabályozása során még nem élt. Az összes zsidó jellegű szabályok ugyanis, mind az Ószövetség, mind más hagyományok esetében, melyek a keresztények szerint már nem voltak érvényben, a Didascaliában egyszerűen secundatio legis néven kerülnek említésre44, például:

„Hoc tibi sit ante oculos ut cognoscas, quid est lex et quae post legem secunda legatio his, qui per legem et per repetitam alligationem eoru[m] [qui] in deserto tanta peccaverunt, et quanta eis inposuit onera”*5.

„Nam salvator noster propter nihil aliud venit, nisi ut legem impleat et vincula secundationis legis infirmaret”*1'.

A „lex” végül a keresztény etika legmagasabb normáját is jelenti ebben a műben, és ebben az értelemben lex simplex néven fordul elő:

„Eis autem hominib[us], qui oboediunt deo, una lex est simplex, vera, sine quaestione Christianis constituta, ita: Quod tibi fieri ab alio non vis, tu alio ne feceris”*1.

A. Didascalia latin fordításában tehát a „lex” nem a filozófiai természetű isteni jogot jelenti, sem pedig valamely sajátos formáját a Birodalom jogszabályainak, de még csak nem is az összes jogi jellegű szabályokat, amelyek magában az Egyházban vagy az Egyházban és az államokban érvényesültek. Ez a hiány, úgy tűnik, az álapostoli gyűjtemények mindegyikének mentalitását jelzi. Ezt a gondolkodás- módot még nem járta át a racionális római jog technikája és szemlélete; sőt - amint a gyűjtemények szerkezetéből és tartalmából látszik - ezek a gyűjtemények még más fogalommal rendelkeztek a jogi jellegről is. Mégis, az a probléma, hogy a keDidasc. XXV, 8-11= uo. 41: Audite, sacra et catholica ecclesia, quae (...) decem verba accepisti et legem didicisti et fidem tenuisti (...).

45 Didasc. III, 18-19 = kiad. (39. j.) 6.

44 Vö. DANIÉLOU, Messaggio (41. j.) 267.

45 Didasc. III, 26-29 = kiad. (39. j.) 6.

46 Didasc. IV, 1-4 = kiad. (39. j.) 7; vö. még Didasc. XXVIII, 16-17 = uo. 45: (...) tollens a vobis secunfdum] dationem legis (...).

47 Didasc. II, 9-12 = kiad. (39. j.) 4; vö. Didasc. IV, 7-10 = uo. 7: Tu ergo, qui sine [h]onere es et legis simplicem et evangelio consonantem legem (...).