Kánonjog 4. (2002)

KÖZLEMÉNYEK - Hámori Antal: Az abortusz büntetendő cselekményének kánonjogi tényállása (magyar állami jogi összehasonlítással)

Közlemények

89

3. a fogantatás pillanata, mint kezdő időpont magából a kánon szövegéből is nyilvánvaló, mivel ott időbeli megszorítás nincs, a törvényeket pedig a szavak sajátos jelentése szerint kell érteni (CIC 17. kánon);

4. a mesterséges megtermékenyítéssel kapcsolatban, valamint a különböző kísérletek során elpusztuló embriókra tekintettel az Apostoli Szentszék a CIC 1398. kánonjához hiteles magyarázatot fűzött, melyben kifejtette, hogy abortuszon (a fent leírt büntetendő cselekmény értelmében) a méhen kívüli, in vitro megtermékenyített magzat megölését is érteni kell (CIC 16. kánon 1-2. §§), mellyel - a 2. pontban foglaltakra, és a CIC 17. kánonjának rendelkezéseire figyelemmel - a CIC 18. kánonja szerinti rendelkezés nem sérül;

5. ha a törvényhozó „az emberi létrehozás folyamataiba orvos-biológiai módszerekkel történő beavatkozások nem megengedett használatára vonatkozó” kánoni normát alkot(hat)na, akkor (túl azon, hogy szűkítené az abortusz hagyományos kánoni fogalmát, különbséget téve a magzatok között, azaz nem minden magzat lenne a fogantatás pillanatától kezdve abszolúte védendő) - akár csak implicite is - főszabályként elismerné az „emberi létrehozás” folyamataiba történő mesterséges (orvos-biológiai), azaz természetellenes, a természet rendjét és törvényét (a természetjogot) sértő beavatkozások létét (erre pedig a legfőbb törvényhozónak sincsen „felhatalmazása”, azaz joga).

A hatályos magyar állami jog - hasonlóan számos világi jogrendhez - jelentős különbséget tesz aszerint, hogy a magzat az anyaméhen belül vagy azon kívül (mesterséges körülmények között, pl. in vitro) van: ld. 1992. évi LXXIX. tv. 1. §, 1997. évi CLIV. tv. 165-187. §§; amely-az állami jogban-kétségkívül a magzatelhajtás további (alkotmányellenes18) dekriminalizációját jelenti.

3. AZ EGYENES ÉS AZ ESHETŐLEGES SZÁNDÉKKAL ELKÖVETETT ABORTUSZ BÜNTETŐJOGI MEGÍTÉLÉSE ÉS ELHATÁROLÁSA; OBJEKTÍV ÉS SZUBJEKTÍV TÉNYÁLLÁSI ELEMEK, STÁDIUMOK

Sanchis említett művében (leszögezve, hogy a spontán vagy a gondatlanságból okozott abortusz elkövetője nem büntethető) az ún. egyenes (direkt, közvetlen, célzatos, azaz - a magatartás következményeit - kívánt) és eshetőleges (eventualis, közvetett, belenyugodott) szándékkal elkövetett abortusz büntetőjogi megítélésével foglalkozik. Ennek keretében azt az álláspontot képviseli, hogy míg a „közvetlen” (egyenes szándékkal elkövetett) abortusz - az alábbiakban említendő egyéb feltételek együttes fennállása esetén - büntetőjogilag is mindig releváns (magzatelhajtás), addig a „közvetett” (eshetőleges szándékkal elkövetett) abortusz nem feltétlenül; az utóbbi esetben az abortusz nem kívánt mellékhatásként (hanem a magatartás következményeibe való belenyugvással) jön létre, s ha a cselekményt , jó cél” vezérli, megengedett (elfogadható, „nem rossz”).

18 Ld. HÁMORI A., A magzat élethez való joga. Bp., 2000. 25-138.