Kánonjog 4. (2002)
KÖZLEMÉNYEK - Szuromi Szabolcs: Megjegyzések a Collectio Canonum Anselmi Lucensis III. könyvének néhány római jogi részletet tartalmazó 90. kánonja kapcsán
82 Közlemények természetesen nem azt jelenti, hogy a klerikusok semmilyen fórum előtt nem vádolhatok, hiszen erre az Egyházon belüli illetékes fórum a püspök, akinek feladata meghallgatni a panaszokat és döntést hozni a klerikusok ügyében, amint arról a III. könyv 30. kánonja is beszél.21 22 23 24 25 26 27 28 Nagy Szent Gergely pápa itt utasítja Romanus-t, Szicília védőjét, a klerikusok ellen benyújtott keresetek kivizsgálására. Amennyiben világiak vagy klerikusok támadnák a püspököt, lehetősége van az ügy kivizsgálására. Ha meggyőződött arról, hogy az állítások igazak, kérje fel a feleket, hogy 21 Cap. II. In qua et consensus subscriptione omnium constitutum est, ut nullus laicus crimen clerico audeat inferre, et ut presbiter non adversus episcopum, non diaconus adversus presbiterum, non subdiaconus adversus diaconum, non acolitus adversus subdiaconum, non exorcista adversus acolitum, non lector adversus exorcistam, non ostiarius adversus lectorem det accusationem aliquam, et non dampnetur presul nisi in septuaginta duobus testibus. Neque praesul summus a quoquam iudicctur, quoniam scriptum est: Non est discipulus super magistrum. HINSCHIUS, P. (ed.), Decretales Pseudo-lsidorianae et Capitula Angliramni, Lipsiae 1863. (repr. Aalen 1963). 22 Summarium: Ut episcopi et ceteri ordines ecclesiastici ad publicas leges non pertrahantur. 23 Ut nullus clericus ad iudicem saecularem alium clericum accusare, aut ad causam dicendum trahere quocunque modo praesumat: sed omne negotium clericorum, aut in episcopii sui, aut presbyterorum cum archidiaconi praesentia fiuiatur. Quod si quiscunque clericus hoc implere distulerit, si iunioe fuerit, una minus XL ictus accipiat. Si vero honoratior, triginta dierum conclusione multetur. Patrologiae cursus completus. Series Latina, ed. I.-P. MIGNEJ-CCXXI, Lutetiae Parisiorum 1844-1864. CXL. coi. 912. 24 Itt jegyezzük meg, hogy Magyarországon a korai Árpád-korban (XI-XII. sz.) egyes jogesetekben az egyházi bíróság tovább küldte az ügyet a világi bíróságnak, különösen súlyos ügy esetében. vö. BÓNIS, GY., „Az egyházi bíráskodás fejlődése a Mohács előtti Magyarországon” in BÓNIS GY., Szentszéki regeszták. Iratok az egyházi bíráskodás történetéhez a középkori Magyar- országon (Jogtörténeti Tár 1/1), Budapest 1997. 621-658. különösen 624-627. 25 ERDŐ, P., Die quellen des Kirchenrechts, 26 Summarium: Ut nec laici nec hi, quoscumquc saeculi leges non admittunt, episcopos vel clericos accusare présumant. THANER 129. 27 De accusationibus clericorum, super quibus mandastis, scitote a tempore apostolorum in hac sancta urbe servatum esse, accusatores et accusationes, quas exteras <cxterae> consuetudinum leges non asciscunt, a clericorum accusatione submotas. Similiter laicos non accusasse episcopos hactenus observatum et constitutum est, quia eiusdem non sunt conversationis et oppido eis quidam infesti existunt, quippe cum vita et secreta eorum a laicorum actibus debent esse remota, nec ab his impeti debeant quorum castitatem et gravitatem nolunt imitari, maxime cum ncc eos in suis volunt recipere accusationibus. (...) Talia enim et his similia sancti patres providentes pericula laicos sacculo militantes ab accusatione sacerdotum prohibuere, similiter servos et libertos atque censibus publicis et privatis subiugatos omnesque infames ab eadem tergiversatione submoverunt. Non enim oportet, ut permittantur carnales spirituales persequi ncc sceleribus irretitos vel saeculo militantes episcopos infamare vel lacerare au crimen opponere. Nam si hoc apostoli aut successores eorum permitterent, perpauci remansissent, qui Domino in sacerdotali ordine militassent. Idcirco et nos sequentes patrum vestigia pro salvatione servorum Dei, quascumquc ad accusationem personas leges publicae non admittunt, his impugnandi alterum et nos licentiam submovemus, et nullae accusationes a iudicibus audiantur ecclesiasticis quae legibus saeculi prohibentur. Quapropter illi, quibus indita est ad unguem polita perfectio, talia silere debent, ita ut ncc mutilentur ncc proponantur, ncc illi qui aut in fide catholica aut inimicitia suspecti sunt ad pulsationem predicatorum admittuntur, quia veritatem professionis infidelitas et inimicitia impedire solet. Ncc illi credendi sunt admittendi, qui aliorum sponte crimina confitentur, et ideo replicanda est sollicite veritas, quam sponte prolata in illis vox habere non potest; hanc diversis cruciatibus e latebris suis religiosus tortor exigere debet, ut dum poenis corpora solvuntur, quae gesta sunt fideliter et veraciter. THANER 129-130. 28 Summarium: Ut si laicus contra clericum causam habeat, episcopum adeat. THANER 131.
