Kánonjog 4. (2002)

KÖZLEMÉNYEK - Erdő Péter: Bánk József érsek-püspök emlékére

74

Közlemények

monikus, a nyitott kérdéseket pontosan és meggyőzően megoldó, klasszikus műnek számít. Két kötetben megjelent “Kánoni jog”-a5 egész egyetemi tanári pályafutásának mintegy megkoronázása: magyar nyelven a XX. században ez a legterjedelmesebb mű, amely a Katolikus Egyház jogának egész rendszerét bemutatja. Ennek a munkának sajátossága, hogy igen részletesen tárgyalja az egyházi jogforrásokat. Ebben a tekintetben a szerző mesterének római tanárát, Bertrand Kurtscheidet vallotta. Nagy kézikönyvének irodalmi hivatkozásaiból, főleg az általa idézett külföldi szakirodalom jellegéből, valamint értő személyes állásfoglalásaiból is, melyeket elméleti kérdésekkel (pl. az egyházjog filozófiai és teológiai megalapozásával) kapcsolatban megfogalmaz, világosan kitűnik a Lateráni Egyetemre jellemző, sajátos szakmai iskolázottsága. Különleges érdeme kétkötetes kánonjogi munkájának, hogy a régi magyar egyházjogi irodalom bibliográfiáját is közli6. Az egész munkán érződik a szerzőnek a német nyelvű szakirodalomban való igen alapos jártassága is.

A II. Vatikáni Zsinat után az Egyházi Törvénykönyvet átdolgozó bizottságnak 1966-tól éveken át konzultora volt, majd II. János Pál pápa 1980-ban a bizottság teljes jogú tagjainak csoportjához sorolta7. Ebben a minőségében azonban - úgy tűnik - csupán egyetlen ülésen vett részt (vő. Függelék).

Iskolateremtő tanári és tudományos munkáját az Egyház iránti őszinte szeretet vezette. Fő művének bevezetőjében hitet tesz amellett, hogy az egyházi jog művelése magának az Egyháznak a jobb megismerését és megbecsülését szolgálja. Az új jogi könyveket késő öreg korában is — mint maga írja — „nagy lelki gyönyörűséggel, a prima charitas nosztalgiájával” tanulmányozta.

Bánk József azonban nem csupán elméletben művelte a jogot, hanem főpásztori szolgálatával azon fáradozott, hogy a rábízott közösség hiteles szeretettel kövesse Krisztus szavát. Mindig fontosnak tartotta a tanítást, az ige szolgálatát. Segítette papjait abban, hogy Isten üzenetét biztos, érthető módon, híven hirdessék az igére váró népnek. Nem csupán szubjektív érzésnek tekintette a katolikus hitet, hanem biztos objektív mércének és örömhírnek. Nem elvont gondolati rendszernek, hanem gyakorlati eligazításnak mindennapi életünkben. Győrben (1964. IX. 15-től 1966. XII. 29-ig segédpüspökként, majd 1969.1. 10-ig apostoli kormányzóként), Vácott (1969. I. 10-től 1974. II. 2-ig, majd 1978. III. 2-től érsek-püspök címmel 1987. III. 6-ig megyéspüspökként) és Egerben (1974. II. 2-től 1978. III. 2-ig érsekként) gondos odaadással fordult a rábízott egyházmegye papsága és hívei felé. Szeretettel szolgálta a hívő magyar népet. Egynek tudta magát ezzel a néppel. Csendes méltósággal foglalta el helyét a XX. század hiteles magyar főpásztorai sorában. Őszinte örömet okozott neki, amikor lelkipásztori szeretetét papjai és hívei viszonozták.

5 Budapest 1960-1963. A kétkötetes monumentális müvet tematikailag egy kevéssel korábban kiadott, szintén az egyetemi oktatással összefüggő munkája teszi teljessé: BANK J., Egyházi jog. Az egyházi alkotmányjog alapjai, Budapest 1958.

6 Kánoni jog, I, 98-103, 208-209.

7 Communicationes 13 (1981) 261.