Kánonjog 4. (2002)
TANULMÁNYOK - Kuminetz Géza: A házassági beleegyezés színlelése (1101. k.)
28 Kuminetz Géza stb. munkában, betegség, öregség esetén. Rokon értelmű a közös háztartás, az együttlakás jogával. A szó eredeti biblikus jelentése azonban sokkal mélyebb és az embert a maga totalitásában érintő, mindazokkal a következményekkel, amit a házasság, mint belsőséges élet-, és szeretetközösség jelez és megvalósít. Ebben a biblikus értelmében véve az életközösséghez való jog lényegi eleme a beleegyezés tárgyának, ellentétben a korábbi jelentésével. Ennek ellenére alkalmatlan arra, hogy jogi szakkifejezés legyen belőle.22 BEFEJEZÉS Megállapíthatjuk, hogy a kánonjog tudománya a házasság színlelésével kapcsolatban néhány ponton élénk mozgásban van. A szakemberek még ma sem tudják egészen pontosan meghatározni a házasság lényegi elemeit, s a jó törvényszövegezésnek ilyenkor az általános megfogalmazásra kell törekednie. Különböző vélemények élnek a kizárás természetét illetően, hiszen hasonlítható a feltételhez, hasonlítható a tévedéshez, ugyanakkor mégis vannak benne ezektől eltérő elemek, így joggal tekinthető akár önálló, autonóm, tehát másra vissza nem vezethető tényállásnak is. A mesterséges megtermékenyítés új megvilágításba helyezte a gyermek, a hűség kizárásának a fogalmát, egyértelművé téve azt, hogy a feleknek nem a gyermekhez van joguk, hanem a gyermek nemzésére nyitott házastársi cselekedethez (ami nem szükségképp végződik új élet foganásával). Hasonlóképpen új távlatban látják a tudósok a szentségi méltóság kizárásának lehetőséget is. Nem jutott nyugvópontra az élet és szeretetközösség pontos meghatározása sem, a jog- gyakorlatban ellentétes tendenciák vannak jelen. A színlelésben mindig ott van a tudatosság, a kizáró szándék, mely olyan mértékű, hogy meghatározza az akaratot. Nem feltétlenül nevezhető rosszhiszeműnek az, aki kizárással „köt” házasságot, ám a szó objektív értelmében színlelés esetében mindig valami lényegi történik a valódi házasság ellenében. Aki tehát színleli a házasságot, nem köthet érvényesen házasságot. 22 NAVARRETE, U., De iure ad vitae communionem, 258-270. A kifejezés alkalmatlansága igazolására az alábbi érveket hozza a szerző: 1. Az életközösség (communio vitae) kifejezés ekvivalens a consortium, a consuetudo, a coniunctio és a consociatio kifejezésekkel és mindegyik magát a házasságot jelenti a maga totalitásában, lényegi jogainak és kötelezettségeinek totalitásában. 2. A Kódexben a communio vitae kifejezés csak az együttlakáshoz való jogot jelenti, ami lényegesen kevesebbet jelent, ahhoz képest, mint amire itt alkalmazzuk. 3. A communio vitae coniugalis, a consortium omnis vitae, az individua consuetudo, a coniunctio maritalis cs hasonló kifejezések kettő dolgot foglalnak magukba: A. Testek közösségét (communio corporum), vagyis a ius in corpust, és B. lelkek közössegét (communio animorum), vagyis a bibliai értelemben vett kölcsönös segítségnyújtást. Az életközösséghez való jog kifejezés azonban csak ezt a második jelentést tartalmazza. 4. Helyesebb volna a ius ad mutuum adiutorium kifejezés használata cs 5. Belefér a hűség java kategóriájába.
