Kánonjog 4. (2002)
KÖNYVSZEMLE
148 Könyvszemle HÁRSFAI Katalin, A keresetlevél a kánoni perben (Bibliotheca Instituti Postgradualis Iuris Canonici Universitatis Catholicae de Petro Pázmány nominatae, IV Dissertationes, 3), Szent István Társulat, Budapest 2002, pp. X + 308. A Kánonjogi Posztgraduális Intézet doktori értekezései sorozatának ez a kötete Hársfai Katalin docens asszony műve. A szerző nem régiben vette át az egyházi eljárásjogi tanszék vezetését. A jelen értekezés is a perjog területén gyarapítja a magyar nyelvű kánonjogi irodalmat. Az első fejezet a keresetlevél fogalmával, történeti kialakulásával, valamint magához a keresethez való viszonyával, formájának írásbeliségével, szükséges tartalmi elemeivel és más ezzel kapcsolatos kérdésekkel foglalkozik. A római jogi előzmények után a régi és klasszikus kánoni jog, a trentói egyházjog és a kodifikált egyházjog ide vonatkozó szabályozásának fejlődése kerül bemutatásra. A második nagy fejezet a kereset és a perindítás elvi kérdéseit taglalja: a keresetről, a keresetjoggal kapcsolatos különféle elméletekről, a keresetek fajairól, a keresetváltoztatás és a keresetkiterjesztés lehetőségeiről, a viszontkeresetről és a kifogásokról értekezik. Ez teremti meg az alapot a harmadik fejezet megértéséhez. Itt ugyanis már a keresetlevélnek a peres eljárásban betöltött szerepe a téma. Először a keresetlevél benyújtása, a peralapító keresetlevél tartalma, az egyes különleges perekben előforduló keresetlevelek, valamint a büntetőperben szereplő vádirat alapvető tudnivalói és problémái jelennek meg. Ezt követi a fejezetben a keresetlevél működésének dinamikája, a benyújtás és annak jogi hatásai, az elfogadás, illetve a visszautasítás és annak orvoslása, a visszautasítás feltételei, az újabb keresetlevél benyújtásának lehetősége, a keresetlevélhez hasonló kérelmek, így a határozat hatályon kívül helyezése és a restitutio in integrum kérésének lehetősége. Ennek a fejezetnek a végén, mint a kötet minden fejezetében összefoglalás és következtetések állnak. E fejezet következtetései a keresetlevél perbeli szerepét, a benyújtásához fűződő joghatások tükrében vizsgálják. A szerző kimutatja, hogy a hatályos kánoni szabályozás nem mindig harmonikus. A diszharmóniák okát a szerző a római jogi megoldásoknak a modem állami jogokhoz hasonló megoldásokkal való keverésében jelöli meg. Javaslatokat is tesz de lege ferenda. Álláspontja szerint „a keresetlevél perbeli szerepe növelésének az első feltétele az”, hogy a benyújtott keresetlevelek az elfogadás vagy visszautasítás szempontjából szigorúbb elbírálás alá essenek. Ennek érdekében a keresetlevél visszautasítása kritériumainak taxatív jogszabályi felsorolását tartja szükségesnek. Az automatikus keresetlevél-elfogadást, melyre a hatályos Egyházi Törvénykönyv bizonyos esetekben lehetőséget ad, a szerző célszerűtlennek és ezért törlendőnek tekinti. A negyedik nagy fejezet a házassági perekben szereplő keresetlevéllel foglalkozik. Ennek keretében a házassági perek sajátos keresetjogi problémáit tárgyalja. Ezek közül kiemeli a formális alperesség témáját, vagyis azt a lehetőséget, hogy a házasság érvénytelenségének megállapításáért indított perben az alperes teljesen távol maradjon az ügytől, illetve aktív pertársként működjön együtt. Ugyancsak figyelmet fordít a dolgozat a bíró illetékességével, a házasság megtámadásához
