Kánonjog 4. (2002)
JOGGYAKORLAT - Ungvári Károly Lászlóné: A drogfüggőség kánonjogi megítélése, különös tekintettel a házasságra való képtelenségre
140 Joggyakorlat Nézetünk szerint elengedhetetlennek tűnt a drogok „feltérképezése”, hiszen csakis a szervezetre, konkrétan a központi idegrendszerre gyakorolt hatásaik alapján alkothatunk képet személyiségromboló veszélyességükről. Vizsgálataink alapján megállapíthatjuk, hogy a kannabiszok közé tartozó marihuána, hasis, ezenkívül a kokainok és az amfetaminok gyakran függőség kiváltását eredményezik. Az anyagok szervezetre gyakorolt káros hatása nagyban függ az alkalmazási módtól, az adagtól és a gyakoriságtól. A kábítószerek osztályozása tekintetében különösen fontos a hatások szerinti csoportosítás. A kánonjogi megítélés szempontjából azok az anyagok érdemelnek nagyobb figyelmet, amelyek a központi idegrendszerre kifejtett hatásuk által a személyiség súlyos torzulását idézik elő, és egyben képtelenné teszik az alanyt az érvényes házassági beleegyezés megadására. A rotai joggyakorlat évtizedekre visszamenő elemzésével igyekeztünk rekonstruálni azt a tudományos vonalat, melyet az egyház e tekintetben képviselt, illetve képvisel. A vizsgálati mintát 1935-től -1994-ig terjedő időszakból szúrópróbaszerűen kiválasztott tíz rotai ítélet alkotta. A kábítószerek vonatkozásában megállapíthatjuk, hogy a leggyakrabban használtak a morfium, a heroin, a marihuána, a hasis, a kokain és az LSD. A semmisségi okok tekintetében megfigyelhető, hogy a harmincas évektől egészen a II. Vatikáni Zsinatig bezárólag a drogfüggők eseteit az értelem elégséges használatának hiánya alapján bírálták el. Ez lett a későbbi 1095 .k. 1. pontja. Az ítéletek kifejtése szerint az akut drogfogyasztás az értelem használatában olyan funkcionális torzulásokat idéz elő, amelyek az egyént megakadályozzák cselekedetei jelentőségének, illetve tartalmának átfogó ismeretében. A későbbi jogfejlődés rávilágított arra, hogy a házassági beleegyezéskor nem valami absztrakt, spekulatív ismeretről van szó, hanem a házasságra vonatkozó ismeretek gondos és felelősségteljes mérlegeléséről. Vonatkozik ez különösképpen a házasság természetére és értékeire. Az első ítélet, mely a fenti értelemben foglalt állást, 1941-ben született (c. Wynen, 1941 február 25). Ebben az időszakban még szinte úttörőnek számított a gondolat, ezért is maradt szinte teljes mértékben elszigetelt. 1969-ben viszont Fagiolo a házasságra vonatkozó ítélőképesség hiányát egyértelműen a drogfüggőségnek tulajdonította. Az ítélet szövege értelmében a morfin-használat megakadályozta az egyén értelmi és akarati képességeinek megfelelő működését, ennek következtében pedig képtelenné vált az illető a házassági beleegyezés kritikai mérlegelésére és érvényes megadására. Az előző két semmisségi oknál összetettebb, és éppen ezért nagyobb odafigyelést igényel a házasság lényegi kötelezettségeinek vállalására való képtelenség vizsgálata. Itt ugyanis nemcsak a szellemi képességekre gyakorolt droghatást kell vizsgálni, hanem a személyiség pszichikai szerkezetének esetleges módosulásait is. így pl. az ópiátoknak komoly szerepük lehet a pszichózis kialakulásában. A függőség súlyossága szoros összefüggésbe hozható a házastársi életközösség kialakítására való képtelenséggel, ugyanis krónikus esetben az alany és környezetének kapcsolata alapvető változást szenved. Vizsgálataink alapján megállapíthatjuk, hogy a zsinat előtti időszakban, a rotai joggyakorlatban főként a skolasztikus filozófia dominált, és ezzel szemben szinte
