Kánonjog 4. (2002)
JOGGYAKORLAT - Ungvári Károly Lászlóné: A drogfüggőség kánonjogi megítélése, különös tekintettel a házasságra való képtelenségre
Joggyakorlat 135 zassági képességéről való ítéletalkotás. Ez utóbbi a bírók kompetenciájába tartozik. Hasonló értelemben nyilatkozott Pompedda]il is, amikor kijelentette, hogy a felperes pszichikai állapotára gyakorolt kannabisz-függőséget feltáró szakvélemény alapján a bíróknak kell kimondaniuk a házassági beleegyezésre való kánonjogi képtelenséget. Szintén ezt az irányvonalat követte Stankiewicz.13íi Az ügy tárgyalása során célszerű legalább egy vagy két szakértő véleményét kikérni ahhoz, hogy a bíró jobban megismerhesse a kábítószer valódi természetét. Ilyenkor a szakértők feladata a függőség típusának meghatározása, amely lehet alkalmi vagy pedig krónikus. Ezen túlmenően nyilatkoznia kell a toxikus hatásokról és azok súlyosságáról, különös tekintettel az alany pszichéjében történt változásokat illetően. A vizsgálatnak ki kell terjednie a drogfüggőséget megelőző pszichopatológiára is. Az ítéletben szereplő szakértő viszont jelentősen túllépte feladatkörét, amikor az LSD, a kannabisz és a kokain hatásait vizsgálva a felek kánonjogi beleegyezési képtelenségét is megállapította. Nyilvánvaló, hogy ez a bíró feladata és nem a szakértőé. Doran,136 137 138 139II. János Pál pápa tanítását140 141 figyelembe véve, és a keresztény antropológia elveit szem előtt tartva, különbséget tesz a pszichikai és a kánonjogi érettség között. Meglátása szerint teljes képtelenségről csak a drogfüggőséget megelőző, vagy azzal együtt járó pszichikai anomáliák esetén beszélhetünk. Az ítélet figyelmet érdemel azért is, mert pontosan rögzíti a szakértők feladatait. Mindenekelőtt a bíró számára pontos tájékoztatást kell, hogy adjanak a pszichikai zavarok fennállásáról, azok eredetéről, természetéről és súlyosságáról, különös tekintettel a beleegyezésre gyakorolt hatásukra. Hasonlóképpen fontos a betegség szimptó- máinak pontos leírása, illetve az is, hogy a szakértői vélemény megalkotása során milyen elveket, eszközöket és vizsgálatokat alkalmaztak. Hasonló elveket találunk BoccafolaH] ítéletében is, ami a keresztény antropológia elveinek fokozott alkalmazására hívja fel a figyelmet. Az általunk vizsgált esetekből arra következtethetünk, hogy a rotai joggyakorlat az 1983-as Egyházi Törvénykönyv kihirdetését követően, jelentősen hozzájárult a kábítószer-függőségre vonatkozó jogi kritériumok és elvek kidolgozásához. Ebben komoly része van II. János Pál pápa tanításának is. Ugyanakkor kétségtelen, hogy az elmélet nem mindig talált megfelelő gyakorlati alkalmazásra, ez pedig olykor a bírók és a szakértők közötti nézetkülönbségekhez vezetett. 136 RR Dec. 76 (1984) 263-271. 137 Dec. 80/1989. 138 RR Dec. 82 (1990) 152-168. 139 Dec. 6/1994. 140 IOANNES PAULUS II, Allocutione alla Rota Romana, 1987, in A AS 79 (1987) 1453-1459. 141 Dec. 88/1994.